Online, szöveg alapú szerepjáték


    Szaymonsky Lydia

    Share
    avatar
    Szaymonsky
    Admin

    Hozzászólások száma : 30
    Join date : 2016. Jun. 02.

    Szaymonsky Lydia

    Témanyitás by Szaymonsky on Kedd Jún. 07, 2016 10:07 am



    Születésem ideje bizonytalan. Anyám mikor szült engem sajnos belehalt. Apám nevelt fel. 15 s fél esztendős lehettem talán, mikor apámat súlyos betegség ért el, ágyba kényszerült szegény. Erős kezű nyers modorú mégis kedélyes és kedves ember volt. Kocsmárosként dolgozott saját kezűleg épített fogadónkban. Nagyon sok mindenre tanított meg engem nagyon büszke volt rám, mindig is emlegette.

    Halálos ágyán ápolgattam őt reménykedtem hátha felépül. De nem karjaim közt halt meg. Utolsó szavaival köhigcsélve így szólt hozzám:
     
    - Lányom köszönöm ezt a sok jót mit értem tettél. De eljött az én időm. Mindenre megtanítottalak amire csak tudtalak, büszke vagyok rád, hogy ilyen érett nővé érve láthattalak. A fogadót add el egy jómódú fiatalembernek, s kelj útnak, mindig olyan kalandvágyó voltál. Keress magadnak kalandokat, de nagyon vigyázz magadra az utad során sok veszély fenyegethet ha nem vagy óvatos. Aztán ha kiélted magad fogj magadnak egy rendes embert, kivel családot alapíthatsz majd.
    - Így lesz édesapám. Feleltem könnyeimet sűrjen törölve.
     
    Apám ezután lecsukta szemeit, s nem lélegzett tovább. Késő délután volt kimentem hát az udvarra nyughelyet készíteni meg is csináltam a farakást eztán ráfektettem apám holtestét és meggyújtottam a végső tiszteletet megadva.
    Napokon át csak zokogtam a kis szobámban búsan egyedül. Mikor már úgy éreztem kellő képen összeszedtem magam a gyász sem fájdította a szívemet. Felkerestem hát egy jómódú nemes családból származó fiatalembert a fogadó ügyében. Meg is egyeztem vele, s átadtam neki ünnepélyesen a apám készítette fogadót, eztán útnak is keltem kelet felé.
     
    Napokon át csak bolyongtam faluról falura, tanyáról tanyára. Már nagyon messze járhattam a szülőhazámtól egy közeli erdőben jártam mikor egy falut pillantottam még épp vérfarkasok támadták meg a falucskát közelebb mentem hát hátha tudok segíteni, bár tudtam, hogy a vérfarkasok ellen semmi esélyem, mégis a szívem húzott előre fejemben csak egy hang volt:
    -"Segítenem kell!"
    Egy öregebb alakváltót pillantottam meg sűrű lépteimben a vérfarkasokkal harcolt. Elkezdtem hát szaladni felé segíteni élve a meglepetés erejével, de észrevettek, egyik vérfarkas a csordából elindult felém, menekülnöm kellett. Szaladtam ahogy csak a lábam bírta de utolért, elkapott habos nyálas állkapcsát csattogtatta próbálta leharapni a fejem a nyakamról. Ezüst tőrömmel sikerült távozásra bírnom a vérfarkast, de sajnos összekarmolt és még rám is nyáladzott. Nagyon mély sebeket ejtett az oldalamon nagy volt a kín, s a fájdalom, gyorsan elláttam hát sebeim, s orcámról a büdös nyálat letöröltem. Elindultam az öreg felé vissza, sántikálva hátha tudok még neki segíteni hogy életben maradhasson. De sajnos későn értem oda. Egy alakot láttam átölelve az öreget gondolom a fia lehetett utolsó szavait mondhatta fiának. Aztán egy másik alakot láttam felbukani a félhomályból, megijedtem, s elbújtam egy fa mögé, ekkor hallottam meg az öreg szájából, hogy:
    "-Servo segíteni fog..." 
    Ezután eszméletemet vesztetem, s elájultam. Másnap reggel tértem magamhoz, nagy fájdalmaim voltak. Elindultam a város felé hátha találok valami gyógyítót. De hát csak holtesteket láttam gyerekeket, nőket fiatalt, s öreget. Egy háznál azonban megálltam elcsodálkozni, biztos egy mester lakhatott itt még nem volt itt a pusztító vérfarkas had. Körülnéztem a ház környékén, s egyszer csak a szemem sarkából, egy nap sugarain megcsillanó tárgy volt. Közelebb mentem, s észrevettem egy mozzanatot az ott holtan fekvő öregemberen. Odasiettem hátha egy túlélő az.Az ő nyakában csillant meg a nyaklánca. Ekkor szólított meg szinte rekedt hangon.
    -Te. Vedd ki a nyakamból ezt a nyakláncot, s keresd meg Servo Hatred-et s keressétek meg az igazságot.
    Ezután szájából kibuggyant a vér s lecsukta szemeit örökre. Döbbentem figyeltem az öreg arcát,s leszakítottam a nyakláncot a nyakáról, a nyakamba tettem s elindultam menedéket keresni. 
    Meghúztam magam egy közeli barlangban. Az ott töltött idő alatt gyakran eszembe jutottak a történések. A mester akire rátaláltam annál a háznál biztos ez a bizonyos Servo lehetett a tanítványa. Vajon mi lehet az igazság? Amiről az öreg beszélt. Sokat foglalkoztatott ez a kérdés, nagyon érdekelt,s furdalt a kíváncsiság. Nézegettem a nyakamban lévő nyakláncot,de minek lehet a nyitja ez a kulcs.
    Két hetet tölthettem ott,a táskámba készített elemózsiát feléltem, a sebeim bámulatos módon begyógyultak, mintha nem is történt volna semmi. A fejeimben egy név csenget "Servo" , s az öreg szavai édesapámra emlékeztetett. Tudtam nem maradhatok itt tovább útra keltem hát megint.
     
    Első átváltozás:
    Elindultam hát megkeresni ezt a Servo nevezetű egyént s barátját. Biztos voltam benne hogy ők tudnak majd segíteni nekem bosszút állni a sok megkínzott, megölt ember lelkekért. Egyik este épp a tábortűznél ücsörögtem felhős volt az ég csillagot egyet sem láttam. Mikor eloszlottak a felhők és rám vetődött a hold sugara elképzelhetetlen kínt éreztem a mellkasomban a bőröm feszült le akart szakadni rólam, leestem a kis farönkről amin ültem és összehúztam magam, vergődtem, forgolódtam, kivert a veríték úgy éreztem hogy mintha lázas lennék, elviselhetetlen volt a fájdalom, amit éreztem. Átfutott az agyamon most meghalok végem van, lassan nagyon lassan zajlott elkezdtem szőrösödni megnyúlt az állkapcsom, megkezdődött az átváltozás folyamata.A lenge ruházatom elkezdtek elszakadozni. Eltörtek s megnyúltak a csontjaim más formában forrtak össze, s féktelen éhséget éreztem. A szaglásom rendkívül kifinomult lett éreztem mindennek az illatát a fáknak, a lehullott s megbarnult faleveleket, a hallásom is 4-5 km távolságban hallottam ahogy a varacskos disznók épp randalíroznak. Elindultam hát feléjük rendkívül nagy sebességgel. Levadásztam őket. Ez egyre gyakrabban fordult elő a napok, hetek, hónapok múlásával. Elkezdtem az új képességeimmel kísérletezni, próbáltam magam urává tenni, fejleszteni az új készségeket. Átváltozott formámban gyönyörű szép ezüstszürke bundám vadásztam az állatokat, féktelen éhségem csökkentve, eközben folytatom az utam, mit a sors rendelt nekem.


    A hozzászólást Szaymonsky összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 10, 2016 12:42 pm-kor.

      Pontos idő: Szomb. Ápr. 21, 2018 3:22 pm