Servo Hatred

Faj : Vámpír

Karakter életkora : 25



Karakterleírás : 
Öltözködés: A feltűnősködés egy halvány jelző amivel illetni lehetne. Öltözködése eléggé Dark-os és testhezálló. Általában fekete feszülős nadrágokat, és mindent látni engedő bőr felsőket visel,de ugyanakkor szereti a hosszú kabátokat is. Öltözékét fémekkel díszíti. Testdíszei elég durvák és kihívó helyen találhatóak. Számos fülbevalója,nyaklánca van, s több egymásba fűződő piercingje ékesíti nyakát, amik eléggé vonzzák a kíváncsi tekinteteket. 

Külső: Külseje határozottságot sugároz. Nem túl magas, testalkata enyhén vékony,s nincs tökéletesen kidolgozva, ennek ellenére mégis nagyon formás s nem restelli mutogatni kellemesen izmos felső testét. Bőre fehér s, ez még inkább kiemeli gyönyörű szürkés kék szemeit, melyek ruhájától elütnek. Pillantása rideg és hűvös ám íriszei különleges csillogást rejtenek mely megbabonázzák az ellenkező nem képviselőit. Ajkai kissé teltek,így arca szinte már nőiesen szép, mégsem jut senkinek eszébe, hogy gyengének gondolja. 
Rövid fekete tépett fazonú haj keresztezi arcát,mely általában szexisen kócos tincsekben áll szanaszét s a hold fényénél inkább sötétlilának hat. Frufruja féloldalasan kicsit a bal szemébe lóg, ezzel mindig a lezserségét hangsúlyozza.

Foglalkozás : Fejvadász, zsoldos

Embernek születtem. Valaha én is egy voltam a múló változó lények tömkelegével. Ám egy viharvert éj, mikor a konok felhők a világosságot adó hold halovány fényétől is megfosztották az alattuk elterülő vidéket, s a sötétség fátylát csak az élesen cikázó villámok sokasága törte át égi moraj kíséretében, akkor lelt meg a szerencse. Talán a sors kegyességének, vagy erős akaratom jóvoltából, megjegyezném én erre adnám voksom, talált rám ő meghozva a változást melyre áhítattal vártam. Létem során egy percre sem bántam meg halálom, mert én választottam. Számomra megadatott a döntés, s én boldogan léptem az élőholtak birodalmába.
Valamikor 148 évvel ezelőtt, egy kisnemesi család sarjaként láttam meg a felkelő napot. Apám kereskedő volt, s hajdan az ő apja is e foglalkozással kereste meg családja számára a napi betevőt. Ő is annak szentelte múló rövid életét, hogy az elit réteg kedvébe járjon s gyarló vágyaikat, nagyzolási kényszereiket kielégítse. Elcsökevényesedett elméjük szerint számukra létszükségletű luxuscikkeket hozatott a világ bármely pontjáról. A legpuhább kelméktől kezdve, pompás ízt adó fűszerektől, a különleges étkek, italoktól az egyedi készítésű bútorokig mindenki, ki dúskált anyagi javakban kedvét lelhette nála a széles választék tárházában. Mi tagadás nem kevés munka s verejték árán küzdötte fel magát a kereskedők legjobbika közé.
Megszületvén szüleim számára nem is volt kérdés jövőm kimenetele. Apám már ifjú koromban elkezdte kitanításom, s rengeteg pénzt ölt a jobbnál jobb tanárok beszerzésébe, de amint saját tudattal kezdtem rendelkeztem, hevesen tiltakoztam jövőm megpecsételését illetően. Már akkoriban éget bennem a kalandvágy, s a szabadság gondolata megtelepedett elmémben. Nem kívántam mást mint levedleni szüleim rám akasztott béklyóit, melyek
elkezdték lassan felemészteni lelkemet. Először mindenki ifjúkori csínyeknek vélte tetteim, de rövidesen ráeszméltek tévedésükre, hisz egyik bajból a másikba kerültem, s valaha oly példamutató magatartásom hamvát se lehetett meglelni személyiségemben. Befolyásuk egyre jobban csökkent felettem, már nem tudtak leláncolni, s az idő haladtával egyre nagyobb gaztetteké mélyültek tetteim. Nem foglalkoztam mással csak habzsoltam az élet szépségeit, rombolva jómagam s családom féltet tekintélyét. Szüleim nem leplezték csalódottságukat, mely rövidesen haraggá nőtte ki magát. Apám bánattal tekintet előre családunk hanyatló sorsát látván, anyám ki egész létemben példaképem arra nézve, hogy ne éljek, pedig megtelt keserűséggel, hisz neki elsődleges célja a gazdag, előkelő rétegbe jutás volt. Ő szegény paraszt családba született, ezért is választotta apámat csábítása célpontjául, kin már fiatal korában látszott remek üzleti tehetsége. Igaz számára már e házasság is meghozta a felemelkedést, de az idő során kapzsisága terebélyesedett, s pénzéhessége csak nőttön nőtt igényeivel együtt. Remélte, hogy én még inkább lendíthetek családunk helyzetén, s csalódottsága gyűlöletté vált irányomba.
Bár sosem mutattam, lelkem sajgott minden magyarázkodástól mely veszekedésbe torkollott, hisz mélyen legbelül talán ott lappangott bennem a szomorú szeretettre éhes gyermek, ki ideig óráig vigasztalást a pajzán nők adta ölelésben lelt. Mint eddig oly sokszor életem során most is egyedül bolyongtam a kihalt, bűzös utcákon, a síró éj könnyeitől felgyülemlett pocsolyák tömkelegét kerülgetve miközben próbáltam lelkemben a harag és kéj együttesen izzó vágyát csillapodásra bírni, de éveim során oly mély volt az elnyomás okozta kín, hogy nem voltam képes kiadni magamból a felgyülemlett feszültséget. Jó ideje egy lélek sem keresztezte utamat, amit nem csodáltam hisz már éjfél tájt lehetett. De én még mindig a csillagok elenyésző fénye alatt pásztáztam a sikátort, melynek csendjét olykor patkányok mohó zabálása tört meg. Fejemben vacsoránk pillanatai keveregtek, s anyámhoz intézet szavaim játszottam le magamban újra s újra. "Miért erősködsz folyton? Miért nem tudsz lenyugodni, gyermekedként elfogadni? Kegyetlenül viselkedtél velem, de már nincs hatalmad fölöttem. Én már önmagam vagyok, saját életem élem. Látod ez teszi az elnyomás, nem ismersz igazán. Olyan sohasem leszek anyám, amilyennek te akartál!"
Igaz mára már a jelenet elmosódott groteszk. Visszagondolva csak azt bánom, hogy ezen szavaim voltak az utolsók mit anyámnak mondtam, ha tudatában lettem volna helyzetemnek, hagytam volna előtörni a keserű gúnnyal vegyült énem, s kiadtam volna minden vérző fájdalmamat. Merengésemből éles bagoly huhogás térített ki. Rikoltása mintha a közelembe lévő veszélyre hívta volna fel figyelmem. Egy furcsa érzés kezdet elmémbe fúródni, melyet az elmúlt időszakban többször is tapasztaltam, s nem tudtam mire vélni. Mintha valaki keringene a világomban, és távolról figyelne. Gyanakvóan néztem bele a körülöttem elterülő sötétségbe. Semmi gyanúsat se láttam, pedig erősen figyeltem minden egyes mozgásra, se nem halottam, így gyerekes fantáziának tituláltam képzelgésem mindaddig, míg az égbolt sötétjéből le nem vált egy árny. Lassan a szemben lévő ház falán kúszott lefelé, és én akaratlanul is hátrébb húzódtam. Közeledve emberi képé körvonalazódott ki szemem előtt. Fekete, bíborszínnel szegélyezett ruhát viselt, mely nemesi származást tükrözött. A két izzó szeme vörösen világított a sötétben, pillantásával oly áthatóan méregetett mintha lelkem legbelsőbb bugyraiba is belátna. Jelleme különös félelmet árasztott felém, mégis egész lénye csodálatba ejtet. Nyugodt hangon intézte hozzám megdöbbentő szavait, melyekre még ez idő távlatából is tisztán emlékszem:
-Ne hajts fejet a sorsod előtt csak mert az úgy kívánja. Látom célod van amit ismersz és ha ismered a célt minden eszközt birtokolnod kell amit fel kell használod eléréséhez. Tudom új utat akarsz magadnak választani, melyben nem a kicsinyes sikervágy hanem a boldogság lelked kiteljesedése a cél. Én megadhatom neked az oly áhított változást. Megadom neked a hatalmat hogy válasz.
Hipnotikus hangban elmondta csábítóan vonzó ajándékát, mivé lehetek, milyen irányt vehet életem. Tisztába voltam a lehetőség fontosságával, s boldogan egyeztem bele ajándékába. Hisz ki ne szeretne örökké élni, látni a világot ahogy változik, fejlődni vele, alakulni és élvezni, miközben teste megrekedt örök ifjúságában.
Válaszomat halván száját gonosz mosolyra húzta, kivillantva ezzel éles szemfogait. Hátrahőköltem a látványtól, s mire felocsúdtam megdöbbenésemből, átszelte a köztünk lévő távolságot. Karjaival átfogta a hátamat és olyan erővel szorított magához, hogy alig kaptam levegőt, majd gyors mozdulattal a nyaki artériámba mélyesztette agyarait. Bizsergető érzés járt át tetőtől talpig ami szúró fájdalommal vegyült. Végig hallottam mohó szürcsölését, amint a fogai vájta piciny lyukakon cseppről cseppre megfosztott testem nedvétől. Mindeközben földi életem perget le szemem előtt. Folytonos menekülés, bujkálás, láttam isteneimet az italt a nőket, aztán elemelte ajkait bőrömtől. Éles kin hasított minden porcikámba, térdem összecsuklott, és a földön találtam magam levegőért kapkodva, Testem először megdermedt, majd elernyed teljes mozdulatlanságra kárhoztatva, meg érezve ereim szikkadásgát. Az ájulás környékezett, minden örvénylett körülöttem. Gondolataim zavarossá váltak, szilánkokká forgácsolódtak. Ám ekkor megéreztem vére bódítóan hívogató illatát, mely teljesen megtöltötte orromat. Megfogtam a hideg, csontos kezet amit felkínált nekem aztán a számhoz emeltem. Forró lökéshullám söpört végig rajtam ahogy, vadul, túlfűtötten és állatias ösztönnel,nyeldestem fűszeres vérét. Éreztem ahogy végig csörgedezik vére ereim hálózatában, megújítva s újult erővel töltve fel testemet. Majd kiszabadította magát kezeim szorításából, kiszakítva az enyhülést hozó mámorból, pillanatnyi megkönnyebbülésem után végeláthatatlan gyötrelmek következtek. A fájdalom mely végig hullámzott testemen a mellkasomból indult ki tantaluszi kínokat okozva. Testem lázasan remegett, bőröm minden idegződése tűzben égett. Lassacskán elhomályosult a külvilág, magával ragadott a sötétség.
Az ébredés fájdalommal járt,legbelül éreztem, valami nagyon nincs rendben. A torkom megdagadt, vatta szárazra szikkadt, s némán fohászkodtam bármiért ami szomjam olthatja. Ekkor még szemem se tudtam kinyitni, csak éreztem szerveztem türelmetlen sürgetését. Mikor kinyitottam szemeim teljes sötétség látványa fogadott. Beletelt pár percbe mire felfogtam, ébren vagyok, s tényleg sötétség honol körülöttem nem pedig álmodom. Egész testem körül nedves, frissen hantolt földet fedeztem fel, mely különösképp megnyugtató volt. Óvatosan kezdtem mozgatni ujjaimat, majd a csuklómat ami nem ment oly könnyen mint gondoltam, mivel egész testem görcsösen elzsibbadt. Megpróbáltam felemelni kezeim, s lassan, rögről rögre utat kezdtem vájni magamnak a felszínre.
Feljutván Morion Rant délceg alakja tornyosult felém, s a holdfényben csillogó szempárban megláttam a büszkeséget. Ismét kiharapta saját csuklóját, számhoz szorította. És én csak ittam, ittam és ittam. Minden érzékemet elöntötte a kéjvágy, ajkaimon, végtagjaimon, halántékomon éreztem ereim lüktető dobolását. Egyre éhesebb lettem, és egyre többet akartam. Erős kezével eltolt magától, jelezvén étkezésem véget ért. Minden megváltozott, mikor körbepillantottam, olyan volt mintha most látnék először. Minden színesebbnek formásabbnak tűnt. A táj köd lepett volt ám én mégis teljesen tisztán láttam mindent. Sötét növényzet, szürke, riasztó kövek, síremlékek fakó, kopott arcú szobrai, amik tétován merednek maguk elé a sötétségben. Több nemzedéknyi ködtől s nyiroktól elszíntelenedett kőlapok tömkelege sorakozott körülöttünk. Még a holdat is, ahogy selymes fényével tündökölt, úgy bámultam mintha eddig sose láttam volna. Akkor s ott azt hitem vámpírrá váltam, ám mesterem kiábrándított hogy az átalakulás több aktust foglal magában, emberi mivoltom még csak haldokol. De én már minél előbb a beavatás végére akartam érni hogy elkezdhessem a boldogító szabadságomat vámpírként. Ám ahhoz hogy az átalakulás befejeződjön, részt kellet vennem egy emberélet kioltásában, végignézve szenvedő haláltusáját.
A rákövetkező éjjel mesterem egy áldozatot hozott, melyet megosztott velem, h nagyobb önuralmat tanúsítsak a vadászatunk során. Mocsoktól bűzlő utcákon és szűk sikátorokon haladtunk célunk felé, egy megfelelő hely után kutatva ahol nyugodt méltósággal fogyaszthatom el első áldozatomat. Kiválasztva a szerencsés jelöltet mesterem bűvkörébe vonta, majd úgy fogta le számomra, hogy torka sebezhető íve feltáruljon előttem. Mivel még nem változtak át rendesen a fogaim szúrás helyet felhasítottam bőrét A sűrű, forró vér lassan serkent ki a vájaton, s útjára indul lefelé, kiszáradt torkomon. Áramütés szerű érzés cikázott át rajtam ahogy a bódító nedűt szívtam nyaki ütőeréből. Teste minden csepp nedvét kiszipolyoztam, mit sem tudva még akkor a következményekről.
Kínzó fájdalom támadt gyomromban, mintha valami örvény nyelné el beleimet. Mára már tudom embert ölni nem csupán egy közönséges cselekvés, nem abból áll hogy teleszívjuk magunk vérrel. Ha táplálkozunk valakiből érezzük szíve dobbanását, az érzéseit, vágyait, olykor betekintést nyerünk múltjába. Ha viszont megölünk valakit átérezzük halálát. Befejezvén átalakulásom, örömmel vettem tudomásul hogy lelkem kilépet az örök körforgás malmából. Elképedve tapasztaltam azonban, hogy a hiedelemmel ellentétbe, a szerelmet és szeretetet, sőt még szenvedést és fájdalmat is érzékeljük. Sőt megmerném kockáztatni hogy bennünk élőholtakban sokkal több szenvedély van, mint az élőkben. Új életem teljesen lenyűgözött. Egy cseppjét sem akartam eltékozolni, élmények után vágyakoztam amik szépek s pusztítók mint első emberölésem. Természeténél fogva csábította ezen életforma. Így hát teremtőmmel elkezdtük bebarangolni a világot, miközben tapasztalgattam újonnan lett vámpír képességeimet, s napról napra igyekeztem fejleszteni őket. Míg más átváltoztatottak szenvedtek, olykor őrületbe hajszolták magukat vagy elvette eszüket az újonnan kapott erő és halhatatlanság mámora, addig nekem teljesen természetesnek tűnt a vámpírélet, mintha már eleve e csodálatos lénynek születem volna.