Online, szöveg alapú szerepjáték


    Árnyék szurdok

    Share

    Noctrunus Despero
    Admin

    Hozzászólások száma : 21
    Join date : 2016. Jun. 05.

    Árnyék szurdok

    Témanyitás by Noctrunus Despero on Kedd Feb. 21, 2017 12:20 pm

    Árnyék szurdok


    A neve is arra következtet hogy itt be fejezheted életed, ez az a hely amitől szüleid mindig is óvtak.
    Itt még nappal is éjszaka van és olyan sötét hogy az orrodig sem látsz fáklya nélkül, elátkozott hely ez.
    A mérhetetlen gonoszság itt annyira erős, hogy nem engedi át a nap sugarait.
    Nincs feloldozás ezen a helyen csak a kín és szenvedés, de a halál sem békés, szellem vagy elfajzott alakjában kisértesz,gyakran a sír is kivet magából hogy élő halott zombiként emberi húst zabálj.
    Még ide is betéved néha egy kalandvágyó bolond akinek a mérhetetlen gazdagságra fáj a foga, de hiába mind elpusztul,a kapzsiságnak ára van,és itt meg kell fizetni.
    Sötét hegyormok merednek a fekete égre itt nincsenek csillagok, egy egy lidércfény pislákol néha néha, hogy halálba vezesse az át utazókat.
    A föld már beszívta a tengernyi vért mi rajta ontatott, s a földalatti patakok és folyók vértől megduzzadtak.





    Elfajzottak és vadak kóborolnak mindenhol, élőholt seregek még mindig harcolnak egy már elfeledett csatában.
    De még ennek a földnek is van ura, aki mérhetetlen hatalmával vasmarokkal uralja e földet.
    Itt élt a hírhedt sötét mágus, kinek lelkén ezrek élete szárad, még így is, hogy halott a gonoszsága semmit sem csökkent. Itt minden az övé.
    Hűséges csatlósai rendületlenül várják, hogy uruk egyszer vissza térjen.
    De amíg ez nem következik be, addig ezen a helyen, a mágus legfőbb bérgyilkosa az úr, a Vadász.
    avatar
    Nym

    Hozzászólások száma : 6
    Join date : 2016. Jun. 05.
    Age : 30

    Nym

    Témanyitás by Nym on Pént. Dec. 08, 2017 1:53 pm

    Nymeria




    - Te pihenj inkább, a többit bízd csak rám. Ne aggódj, nem lesz semmi bajom. A barátaidat is megvédem, de hogy pofátlanul meg zabálja a gidámat, na ez már felháborító. Remélem tud valami élelmet adni cserébe. - Mondta az alak, aki kabátomat viselte, s neki rontott a szörnynek...

    ~ De kiesz meg mit? Miről hadovál ez nekem! ~ Néztem utána étetetlenül, ám bele is felejtkeztem e gondolatba, mikor láttam miként teríti le a vadul küzdő majmot, és milyen fékeveszettül rohan tovább a semmibe.




    - Hét te... Kiáltottam volna utána, ám mondatom felénél hangom elbicsaklott, s fájdalmas sikolyba csapott át. Minden porcikám pezsegni kezdett. Mozdulni sem bírta. Nem értetem mi történik velem. Testem mintha milliónyi darabra szakadt volna szét. A fájdalom elviselhetetlenné kezdett fokozódni, s mire képes voltam a hirtelen jött érzés közepette, valamelyest figyelni környezetemre, egy fekete, hideg masszát pillantottam meg lábaimnál, ami egyre csak húzott és húzott lefelé, önmagába. Ismét a nyakamban lógó lánchoz nyúltam. Kiválasztottam egy másik csontot. Gyorsan erőt próbáltam gyűjteni a részleges átváltozáshoz. Kételkedtem ugyan sikeremben, hisz kétszer egymás után ugyan azt a végtagot átformálni nem kis feladat még a képzet alak váltok számára se, de jelen helyzetben meg kellet próbálnom. Sajnos Dave jelenleg még a folyón kelt át. Igaz csak pár perce találkozott össze tekintetünk, mégis megláttam rajta a napok megpróbáltatásait, és mivel meg kellet küzdenie a lenyugvó nap sugaraival is éhsége közepette, tudtam esélytelen, hogy időben ideérjen. Az idegen férfira pedig egyáltalán nem várhattam, hisz nem is tudhatom miféle szerzet.




    A változás sikeresen végbe ment. Kézfejem végén az ujjaim hosszabbak lettek, végükön karmokkal, ám ezúttal igyekeztem karomat is megnyújtani mindaddig, míg el nem értem a legközelebbi faágat. Ám örömöm nem lett sikeremben, a fekete örvény ekkora már szinte teljesen bekebelezett és, hiába tettem meg mindent, a hajló faág nem bizonyult tartós segítségnek. Hatalmas reccsenést követően tört le, és azon nyomban el is nyelt a fekete sötétség, és ezzel együtt a fájdalmam is megszűnt.




    Megkönnyebbülésem közepette, reménykedve próbáltam körbe tekinteni, de végeláthatatlan sötétséget láttam csak csupán, és meglepetésemre összemorzsolt növények sokasága kezdett arcomba csapódni. Szédülni kezdtem, hirtelen megállni se bírtam lábaimon, és szinte azonnal zuhanni kezdett elerőtlenedett testem. Csak földre érésem után figyeltem fel a melegen parázsló talajra, amibe folyamatosan szórták a növényeket, mik egy szempillantás alatt égtek hamuvá, nem kellemes illatfelhőt hagyva maguk után. Belemarkoltam az pirosló hamuba.



     A Tenyeremet érő melegség érzése hamar átcsapott égető fájdalommá, mi hatására sikerült némileg belekapaszkodnia bódult elmémnek a valóságba. Erőtlenül próbáltam fellökni magamat állásba, mi inkább csak ide oda imbolygó bukdácsolást eredményezett. Sikertelen próbálkozásom nevetést váltott ki a körülöttem távolabb álokból. Ez bizonyságot adott számomra afelől, többen vannak támadóim. Mint ahogyan azt sejtetem is. Nemrég visszaváltozott kezem teljesen hasznavehetetlené vált. Az átváltozási rítusok teljesen lestrapálták ízületeimet. Most már csak bánkódhattam utolsó használatomon, mi csak erőpazarlásnak volt jó, másra nem. De hát honnan is tudhattam volna ezt. Meg kellet próbálnom menteni magam.




    Szemem még érzékelte a látottakat. Fáklyafényekre lettem figyelmes, mikor közelebb merészkedtek a hitványok. Próbáltam megszámolni a csizmájuk alapján, hányan is lehetnek jelen. Abba teljesen biztos voltam, már nem az erdőben vagyok, valahová máshova kerültem. Valami hideg sötét kietlen táj lehetett a terület. Amennyire meg tudtam állapítani a talajon fekve széthullott állapotomban, akár ennek az ellenkezője is igaz lehetett. Abban viszont teljesen biztos voltam, hogy szinte éle volt a gonoszságnak mi az itt lévőkből kiáradt. Végül teljesen elterültem a földön. Testem minden ízülete elernyedt. Maradék erőm is elpárolgott küzdési vágyammal együttesen. Ha tudatomnál lettem volna, talán imádkozásba kezdek, de már erre se volt lehetőségem. Mély álomba merültem.
    avatar
    Helena

    Hozzászólások száma : 4
    Join date : 2017. Oct. 09.
    Age : 22

    Re: Árnyék szurdok

    Témanyitás by Helena on Pént. Dec. 08, 2017 11:07 pm

    Helena


    Egy lány feküdt erőtlenül a kör kellős közepén. Az őt körülvevők úgy néztek rá, mint éji vadak a megsebzett őzgidára.
    Mikor szerencsétlen megpróbált felállni, azzal a lendülettel a földre zuhant.
    Ezt látván a nyavalyások hangos hahotázásban törtek ki… ekkor vettem észre a lány medálját.
    Ott lógott a nyakában, mint az enyém. Valószínűleg alakváltó. Már nem mintha én az lennék, csak sokat olvastam róluk a könyvemben.

    Őszintén szólva még magam sem tudom, hogy mi a fészkes fenét keresek itt.
    Hallgatnom kellett volna Opheliusra, amikor azt mondta, hogy tartsam magam távol Árnyékszurdoktól, amíg lehet.
    Meg is értem a vén papot… olyan sötét, rideg és… halott szinte minden. De hát mihez kezdhettem volna, ha az esti imámat követően ezt adták Istenem parancsba?
    Egész pontosan úgy fogalmaztak, hogy mentsd ki az ártatlant Árnyékszurdok kietlen erdejéből.
    Már pedig az Istenek szavait még Ophelius sem írhatja felül, hiába az az erélyes, már- már sátáni orgánuma, amikor határozott próbál lenni.
    Na, szóval mindent magammal hoztam, hogy sikeresen teljesíthessem a küldetést. Tehát életben maradjak… mondjuk… kezdésnek ez is elég lenne.
    Egy hatalmas vöröslő kőoszlop mögött rejtőztem el. 100 méteres körzetben ez volt az egyetlen színes dolog körülöttem.
    A magasra nyúló kőfaragvány telis tele volt piros színű virágokkal. Hozzá akartam érni az egyikhez,
    de mire a mutató ujjam a közelébe ért, elporladt. Még hozzá pontosan úgy, mint a Mocsári Denevér,
    miután ráfröcsköltem a vízililiomos főzetemet. Szerencsétlen szörnyű kínok után kelt át a másvilágra. Pedig esküszöm, hogy én csak azt az áporodott szagát akartam megszűntetni. Eszem ágában nem volt megölni… cserkész becsszóra.

    Vártam a megfelelő alkalmat, hogy segíthessek a bajba jutott alakváltón.
    Azonban váratlanul velőtrázó, mély üvöltés hallatszódott a nem is olyan messzi távolból.
    Nem tudnám mihez hasonlítani, de a kezeimet azonnal a füleimre tapasztottam. Még a föld is megremegett a talpam alatt, sőt, a kőoszlopról is lepotyogott pár kavics meg egy csomó homok.
    A csuklyások felkapták a fejüket és távolodni kezdtek a földön fekvőtől. Szegény pára, szinte fel sem fogja mi történik körülötte.
    A rejtélyes alakok miután tisztes távolságba kerültek a lánytól, elkezdtek szaladni, amerre láttak.

    ~Itt az idő!~és ahogy ez a gondolat megfogant az elmémben már rohantam is a lány felé.
    A nagy rohanás miatt majdnem elestem, de végül egész színpadiasan, térden csúszva érkeztem meg az alakváltó mellé.
    Ő hason feküdt, nem volt eszméleténél.
    A kezei tele voltak kisebb- nagyobb vérző sebekkel, a lábán a nadrág elszakadt. Alatta égési sérülések éktelenkedtek,
    mintha megégette volna valami… talán az a szurokszerű anyag, ami itt terem.
    Mentségére szóljon a szuroknak, hogy isteni alapanyaga egy talizmánnak.
    Az elkészítése rendkívül egyszerű: rakjunk tüzet, majd helyezzük felé a szurokkal teli bográcsot és hagyjuk, hogy megkövüljön. Ezután…

    ~IGYEKEZZ!~ érkezett egy fülsiketítő gondolat az elmémbe.
    Azt hiszem Ophelius észrevette, hogy megszöktem… most leszek csak igazán nagy bajba.
    Hátára fordítottam a lányt, Az oldalamon lógó erszényemből előhalásztam az egyik fiolámat. Vérfű és Fagyos Xado keveréke, tökéletes mindenféle sebre.
    Bár a szaga is ilyen tökéletes lenne…
    Le akartam tépni a nadrágjának az alsó szárát, de valami bitang erős anyagból volt. Előkaptam a bal csizmám szárából egy pengét és lenyiszáltam a felesleges anyagot, hogy könnyebben a sebhez férkőzhessek. Ezzel a bűzbombával bekentem a lány sérüléseit először a lábán, majd a kézfején.
    Szegény, sz*r lesz lemosni, ha felkel. A kezén, ha jól sejtem, az átalakulásai miatt vannak sebek.
    Odamentem a feje búbjához, majd térdre ereszkedtem. Fejét az ölembe helyeztem.
    Lehunytam a szemeimet és éreztem, ahogy az amulettem elkezd kellemes melegséget árasztani, egyenesen a szívem felé. Hogy mégis mitől?
    Imádkoztam. Imádkoztam Kanadon fény istennőihez, hogy adjanak a sebesültnek életerőt és töltsék meg szívét bátorsággal, hogy tovább harcolhasson.
    Körülöttünk minden fénybe borult. Nem volt könnyű dolgom, ugyanis a lány már élet halál között lebegett.
    Ekkor fordultam föld anyához imáimmal. Kértem, hogy segítsen meggyógyítani a védettem sebeit. Éreztem, ahogy potyognak a könnyeim, egyenesen a lány homlokára.
    Hát igen, ilyen egy papnői élet. Akkor is tökre kiborulok, ha eltaposok egy hangyát…
    Ahogy a könnyeim a halántékán lefolytak és földre hulltak, az Árnyékszurdok kietlen talaja hirtelen zöldbe borult alattunk.
    Libabőrös voltam az erőtől, ami eközben átjárt és ekkor megtörtént a csoda…

    Noctrunus Despero
    Admin

    Hozzászólások száma : 21
    Join date : 2016. Jun. 05.

    Re: Árnyék szurdok

    Témanyitás by Noctrunus Despero on Vas. Dec. 31, 2017 7:31 pm

    - Orta te vén disznó, te nem is mondasz nekem semmit, vagy rossz kedved van. Remélem azért eljössz a hercegnők Bucsuztatójára, Nagy Kan.
    / Áááá nincs semmi mondandóm számodra fenség, de csavaros fúrom mindig készen ál betömni egy két Lyukat röff röfff röff.- Ismét röhögtek
    - És merre vannak az én kis ágyasaim
    + Uram ők most küldetésen vannak, meg bízást kaptunk egy nagylelkű támogatónktól, hogy el kéne intézni egy befolyásos hivatalnok fiát.
    - Nocsak, már szűzteleintést is vállalunk? - Röhögnek.
    + Nem uram meg kell ölni a fiút.
    - Hűje! Ezt én is tudom vicc volt nem érted a viccet.
    + De uram értem a viccet.
    - Nekem nem úgy tűnik a többiek mind meg értették, csak te nem fogtad fel.
    - Esetleg szeretnéd, hogy még egyszer elmondjam a viccet?
    + Nem uram, nem szüksége értem a viccet elnézést a bárdoltságomért.
    - Na azért mert a füled a kezedbe adtam volna rühes kutya. Ha ha ha ha - Mosolyodott el és barackot nyom Karvaj fejére.
    - Vicc volt nem kell beszarni... áhh nem értitek ti a viccet! Induljunk, valaki már nagyon be nedvesedhetett nekünk, ha ha ha. - Mindenki röhög
    Azzal elindult a népes csapat hosszú lépcsősorokon, hogy új áldozat után nézzen.....
    Néhány hosszú lépcső után leértek az előtérbe. Körülöttük mindenhol démoni kinézetű páncélok és fegyverek sorakoztak. Meg sem rezzentek látványuktól. Néhány lépést tettek, és elérték a bejárati kaput. Az ajtó szélesre tárult előttük, hogy be engedje a kinti friss levegőt, és utána elzárja azt. Az udvaron járőrök és különböző haramiák dorbézoltak. Ők még nem tudták az esti programot. Mindannyian vigyázba vágták magukat, mikor a Vadász meg érkezet. Síri csend lett minden hol. A Vadász elismerően nézet rájuk, majd intett hogy folytassák tovább kis össze jövetelüket, de előtte seggbe rúgta Karvajt, hogy tájékoztassa őket a mai programról.
    - Beszélj szarházi, mond el nekik a mai programot, de sejtibe ám, mert nem érek rá hajnalig.
    + IIIgen is uram, azonnal.
    + Na figyeljetek barmok királyotok, uratok és parancsolótok, ma este egy kis össze jövetelt szervez a két szabadon távozó hercegnő tiszteletére. Úgy hogy készülődjetek anyaszomorítók, mert hajnalig nagy reszelés lesz, és mindenkit meg hívunk a kis partinkra. Na persze a kötelességeteket nem lehet el hanyagolni, ezért szigorú váltásban közelíthetitek meg a kis asszonyokat.
    Hős Karvaj mikor végzet szónoklatával, királya felé fordul, és mélyen meg hajolt. Ezt elismerő karmozdulat jutalmazta. Jelezve, hogy minden rendben, folytathatják útjukat a préda felé.
    „ Fújd meg a kürtöt hagy tudják meg hogy érkezünk. - Utasította Ludos vezér, az egyik őrt, és az engedelmeskedet a félreérthetetlen parancsának.

    A hangos kürtszó megremegtette az ódon falakat. Mindenhol vízhangzott, még a kastélytól több mérföldnyire is érezhető volt. A kürt hangját messzire vitte a szél és aki nem ismerte az ilyen kürtök hatását, könnyen vadállatnak, vagy üvöltésnek vélhette.
    .. Te is hallottad a kürt volt most kel csak igazán résen lenni jön a Vadász.
    -- Nem egy vadállat volt, esküszöm neked majdnem rám jött a szapora.
    ..Te most ugye csak szórakozol velem? Mert ha beszartál, most húzd el a csíkot, mert nem éred meg a holnapot.
    -- Nyugi nincs barna maci, csak szeleltem egyet.
    .. Egyre ijedősebb újoncok jönnek a rendtől. Szedd össze magad, mert nem maradsz itt sokáig!
    -- Értem értem, többé nem fordul elő, és most mi lesz?
    .. Hogy hogy mi? Jön a Vadász, és mi tisztelet tudóan rezzenéstelen arccal várjuk majd a parancsait.
    ,,Ti meg mi a francról, diskuráltok! Barmok nem hallottátok a kürt szót? - Kiáltott a két vörös csuklyásra vezetőjük, Nodus Fő Esperes.
    .. De hallottuk Nodus Fő Esperes.
    .. Hallottuk hallotuk.
    ,, Ludos ideér, leszedi a fejeteket takarodjatok innen, bujatok el valahol!
    .. Igen is értettük
    -- Már megyünk is.
    ,,Két ekkora barmot. Igyekezzetek, mindenki felkészüljön urunk érkezésére! Két vonalban fel sorakozni az út mentén. - Készítette elő a terepet Nodus Fő Esperes a Vörös csuklyások vezetője.
    --- Uram!
    ,, Mit akarsz újonc?
    --- Semmit csak érdeklődnék, hogy nem fog meg szökni e a túszunk?
    ,, Ha ennyire érdekel, miért nem mész, és nézed meg magad? Takarodj, és nézd meg, de amennyi pollent kapott, csodálnám, ha egyáltalán lábra tudna állni tőle.
    ,, Mire vársz? Lódulj, ne rontsd itt a levegőt még nyakad szegik.
    --- Igen is uram.
    ,,Várj! Vidd magaddal azt a másik két tökkel ütöttet is.. Na igyekezzetek futólépés.
    .. Már megyünk is uram.
    -- Itt se vagyunk.
    --- Akkor mi most megyünk.
    ,,Őrület ilyen barmokkal vagyok körülvéve, akik még a farkukat se találnák, ha nem lenne a gatyájukon gomb. Sorakozó mindenki azonnal. - Adta ki ismét a parancsot és a sor elejére állt tisztelet teljesen.
    Nem sokkal ez után meg érkezett a Vadász....
    - Jó estét jó estét libasorban állunk, libasorban állunk? Ez aztán a fegyelem és a tisztelet..
    - Csak hogy ki nem szarja le...... nektek a foglyot kellet volna őriznetek nem itt parádéznotok az útmentén,ki a vezetőtök?
    ,, Én volnék az uram
    - Nocsak, nocsak, Nonus Fő esperes,te adtad nekik ezt a parancsot, hogy itt várjanak rám libasorba?
    ,,Igen uram én voltam
    - Igen.... És mi volt a parancs Ludos vezértől, el mondanád nekem ha meg kérhetlek!
    ,,A parancs az volt mikor meg jelenik az alakváltó szórjunk rá kábító polleneket és vigyázunk, hogy el ne szökjön míg Ludos vezér ide nem ér.
    - Nos itt van Ludos vezér és látod az alakváltót?
    ,, Nem uram itt nem látom.
    - Igen akkor ezen segítenünk kell, nem gondolod Ludos?
    * De uram, ezen bizony segítenünk kell, a látás nagyon fontos.
    - Így gondolom én is. - Azzal villám gyorsan apró török villantak meg kezében, és ugyan ilyen gyorsan szúrta azokat Nodus Fő esperes szemeibe, aki üvöltött a fájdalomtól.
    - Na Nodus, látod már az alakváltót?
    ,,Nem uram Nyöszörgött Nodus fájdalmasan, de tartotta magát.
    - Akkor bizony ezen segítenünk kell. - A Vadász addig csavargatta tekerte a tőröket Nodus szemgödreiben, míg azok végleg megadta magát és kitépte azt.
    - Milyen szemtelenek ezek a mai zsoldosok, nem gondolod Ludos vezér?
    * Igen azok, bocsánatodért esedezek ezért a kellemetlen incidens miatt.
    - Ne szabadkozz Ludos, nem te hibáztál. Az újoncok vezetője nem volt a helyzet magaslatán, ez hiba....., és én nem szeretem a hibákat.
    - Újoncok ki a rang idős?
    ;;; Én volnék kegyelmes uram, parancsolj velem.
    - O milyen fiatal, de mindegy. Mától te vagy a Fő esperes gratulálok.
    ;;; Megtisztel uram a bizalmával.
    - De volna egy fontos megbízásom a számodra, ezzel bebizonyíthatod rátermettségedet. Hozz nekem egy tucat Kuvabaga tojást (húsevő madár).
    + De uram, ők még... - De Hős Karvaj befejezte, mert királya véres szemekkel nézet rá.
    A Vadász öngyilkos akcióba küldte őket vezetőjük bukása végett. A Kuvabaga egy húsevő madár, és nem szereti, ha a fészke körül ólálkodnak. Sok jó ember lelte már halálát fel bőszült Kuvabaga miatt.
    - Nos uraim, induljanak a tojásaimért. Innentől átvesszük, és mi is induljunk, ne várakoztassuk az alakváltó némbert. Induljunk szaporán még van egy orgiánk is, he he he he.
    Azzal megint elindultak végső céljuk felé, hogy elfogják az alakváltót, nem sejtve, hogy három tökkel ütött vár még rájuk.
    --- Ti is hallottátok ezt az üvöltést?
    .. Ne is törődj vele biztos, megint a kürt hangja volt.
    Pedig szívükben sejtették, hogy ez másnak a sikolya volt.
    .. Szedjük a lábunkat, ha nem akarunk bajt magunknak.
    Neki iramodtak ismét az útnak, hamarosan meg is érkeztek a portálhoz.
    ..Te meg kivagy, és mit csinálsz itt?
    Kiáltott fel egyikük, egy női alakot pillantottak meg, aki bizonyára imádkozhatott istenéhez, mert szemei és aurája is fényben ragyogtak. De még mielőtt megszólalhatott volna a lány, hátuk mögül egy dermesztő hang szólalt meg.
    - Ezt én is kérdezhetném tőletek.....
    A hirtelen vér is meg fagyott az ereikben. A Vadász volt az. Megérkezett kíséretével.


    A hozzászólást Noctrunus Despero összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 06, 2018 11:10 am-kor.
    avatar
    Helena

    Hozzászólások száma : 4
    Join date : 2017. Oct. 09.
    Age : 22

    Re: Árnyék szurdok

    Témanyitás by Helena on Vas. Dec. 31, 2017 7:57 pm

    Azonban a baj is megtörtént egy és ugyanazon időben. Az alakváltó szemei fél másodperc alatt hatalmas nagyra nyíltak, deréktól felfelé elemelkedett a földtől. Óriási nagy levegőt vett, mintha addig fuldokolt volna. Tüdeje szinte sípolt.
    Ez alatt a szemhúnyásnyi idő alatt jelent meg 3 vörös csuklyás faszi, olyan igazi töketlennek tűntek most már.

    * Te meg ki vagy és mit csinálsz itt?*- ordították egyenesen nekem szegezve a kérdést.
    Ám a legnagyobb gondot nem ők jelentették.

    * Ezt én is kérdezhetném tőletek…*- hanem az, hogy megjelent a mindenki által ismert és rettegett Vadász. Voltak vele jó páran, amolyan cseppet sem barátságos figurák. Az áporodott, orrfacsaró bűzük, mely a fürdés teljes hiányától alakult ki, úgy is megütötte az orromat, hogy jó pár méterre álltak tőlem.
    A lány a hangra összerezzent, szinte kijózanodott. Tudtam, hogy felismerte a hangot. Ekkor kétségbeesetten rám nézett.


    Jól ismerem a Vadászt. Rengeteget olvastam, és még többet hallottam róla a falusiaktól és a boszorkány barátaimtól. Ophelius könyvei tele vannak olyan imákkal, melyek megmenthetnek a hozzá hasonló alvilági figuráktól, talán. Ám ehhez nekem még nincs elég erőm- és amikor ez tudatosodott bennem, kétségbe estem.
    ~Itt a vég..~- gondoltam.
    Sajnos nem merülhettem el az örömben, hogy sikerült az ismeretlen alakváltót újra életre keltenem. Rajta is látszódott valami félelem féle, bár meg sem közelítette azt, amit én mélyen legbelül éreztem.
    Azt hiszem, most már el tudom mondani, hogy milyen is a halál jeges lehellete. Az agyam teljesen leblokkolt, nem jutott eszembe semmilyen ima, semmilyen varázslat, ami kimenthetne innen minket.
    Ösztönösen megfogtam a medalionomat, ami a nyakamban lógott. Még mindig meleget árasztott, ez azt jelentette, hogy Isteneim velem vannak. Vigyáznak rám. Azt is jelentette, hogy talán van remény. Vagy hogy szimplán megkönnyítik számomra a halált...

    -A fény istennőinek, a mindenhatók nevében..- ismerem ezt a hangot. Ophelius!
    A jó öreg, ősz hajú és szakállas Ophelius, aki apám helyett anyám és anyám helyett apám már 8 éves korom óta.
    Óva intett mindig is ettől a helytől, de most itt van. Eljött értem 3 másik pappal a háta mögött. Jól ismerik a helyet. Tudják, hogy itt Árnyékszurdokban nem működik a varázslat. Ám az imákban és a tiszta, makulátlan hitben nincs semmiféle varázslat. Nincs benne trükk vagy bűbáj. Opheliust ismerve tartogat egy kis váratlan meglepetést is.

    -..parancsolom, hogy tartsd távol magad tőlük.. Vadász!- az utolsó szónak a hangsúlyában benne volt Ophelius egész életében felgyülemlett undora, szánalma és dühe.
    Úgy láttam, hogy a Vadásszal érkező büdös vándorcirkusz is megrökönyödött Ophelius érkezésén. Nem is csoda, az öreg egész színpadias belépővel jelent meg..
    avatar
    Nym

    Hozzászólások száma : 6
    Join date : 2016. Jun. 05.
    Age : 30

    Re: Árnyék szurdok

    Témanyitás by Nym on Pént. Jan. 05, 2018 10:57 pm

    Nymeria


    Álmodom? Ez biztos csak egy álom, nézek körül idegesen. Ez a hely, olyan szép és tiszta. Mintha melegséget árasztana magából. Olyan érzést próbál kelteni bennem, amiben már hosszú ideje nem volt részem. Mint mikor még régen gyermekként önfeledten játszhattam, nem kellet semmin se gondolkoznom, vagy éppen töprengenem. Megvolt mindenem, mi kellet. Otthon voltam biztonságban, szeretetben. Mégis ez a mostani mintha más lenne. Érezni ugyan azt éreztem, de maga a melegsége mégsem volt olyan, hiányzott belőle a varázs. Inkább mintha valami görcsösen megtelepedett volna rajtam, és fogva tartana ezen a helyen, ami teljesen a házunk belsejére hasonlított.

    Talán valamit elfelejtetem, valami, valami, valami hiányozna? Vagy valami miatt aggódnék? Egyszerűen elmém nem enged ellazulni. Pedig itt vagyok bent a szobámban, egyes egyedül. Épp kászálódok ki ágyamból, a nap is besüt már az ablakomon. De nem valami nincs rendben, ez az érzés nem szűnik meg a fejemben. Mint egy kis szálka beszúródott gondolataimba, és mindig fájón beljebb csusszan.
    Megvan. Madárdal, hiányzik a madarak éneke, mikre réges-rég oly sokat panaszkodtam, mert minden áldott reggel felébresztetek. Az ablakhoz sietek, kinézek rajta. Először észre veszem a gyepet, a szomszéd házát nem messze. Látom az elkezdődő utat, de az nem vezet sehová. A homályba vész, ahol csak úgy összemosódót színfoltok tűnnek fel. Körbenézek és ijedten tapasztalom meg, mindenhol ez a helyzet. Csak a közeli dolgok látszódnak csupán.
    Mi ez az egész? Mégis mi történik velem? Tudom, hogy tudom, érzem, itt van az agyamban. Felszínre akar törni, de mintha valami gátolná. Kisétálok a szobámból. Csörömpölésre leszek figyelmes a konyha irányából, így oda megyek.
    Beérve látom, ahogy apám a kis sámlin kuporodik a kandali tüzénél, ami viccesen hat az Ő nagy méretével. A tűz lángjai olyannyira felmelegítették már a lábosba készülő ételt, hogy szinte az ajtóba hallom a bugyogását. De ez sem valódi, nincs az ételnek illata, ami áradna felém. Apa mikor meglát, rám mosolyog és unszol, hogy reggelizek bőségesen, mert nagy szükségem lesz az erőmre az edzések alatt. Egy tál tejbedara masszát tol elém, miután leültetett az asztalhoz. Annyira belefeledkezek az eztán elkezdődő beszélgetésünkbe, hogy egy kis időre arról is megfeledkezem, ez nem a valóság, csak a képzeletem börtöne, miből ki kellene törnöm. De szép lassan elfelejtem, és hagyom, hadd sodorjon magával a rám telepedett álom. Élvezem az együtt töltött időt.

    Csillogó por kezd hullani a konyhába, felnézek a mennyezetre. Észreveszem a plafonon lévő hosszanti fénycsíkot. Alig tűnik vastagabbnak egy fonálnál. Csodálkozva nézegetem, miközben folyamatosan vastagodik, míg végül mintha megrepedne a levegő, egy fénylő kráter keletkezik a helyén, miből hívogató fénycsóvák kezdenek terjedni, bevilágítva az egész teret. Ahogy arcomra is rávetült, elmém azonnal kitisztult. Először gondolkodás nélkül ugrottam fel az asztalra, hogy onnan próbáljak feljutni a keletkezet résre, de aztán hirtelen megtorpantam. Apámra néztem, aki még mindig a székén üldögélt, és közben mesélt és mesélt. Akkor épp egyik kalandjáról szólt története.
    Leblokkoltam hirtelen nem akaróztam tovább jutni, igaz gyerekoromban százszor is halottam ezt a mesét. Untam is néha, bevallom. Most viszont úgy éreztem, bármit feladnék azért, hogy még egyszer halhassam az ő szájából akkor is, ha nem valódi. Ahogy hallgatnám tovább történetet, a fény felől halk mormolás kezd kiszűrődni. Egyre csak hangosodik olyannyira, hogy már teljesen elnyomja apám hangját.
    Az ismeretlen hang egyre sürgetőbben hívogat, így szomorúan be kellet látnom, nem maradhatok tovább, fel kell ébrednem. Mászni kezdtem be a fénybe.
    Hunyorogtam, minden fénylett körülöttem. Torkom és tüdőmet szinte marra valami belülről, ami fokozatosan múlni kezdett, majd végeztével, hirtelen maguktól felpattantak szemhéjaim.
    Kábán néztem bele a sötét messzeségbe, és jó mélyet szippantottam be a levegőből kitisztult tüdőmmel, miközben árnyékszurdok sötét egét kémleltem. Kellet kis idő mire összeszedtem magam, de a fogadtatás cseppet sem volt ínyemre.

    - Ezt én is kérdezhetném tőletek!
    Ütötte meg egy hang fülemet. Felé néztem és megláttam őt, a veszedelmest, kinek mindenki féli igaz-nevét, a Vadászt. Rettegett ellenségünk, aki egyben meghiúsította Kanadon békéjéről szövögetett álmokat. De nem csak ő tartózkodott a közelembe, ami még rosszabb, csatlósai is mellette ácsorogtak. Közvetlenül előttem, pedig egy ismeretlen leány ült, kinek arcára éppúgy kiütközött a félelem, mint ahogy az enyémen is látszódhatott. Arcán könnyek nyomai voltak láthatok.

    ~ Papnő biztos ő segített rajtam. Vajon fogva tartják és úgy hurcolták őt ide, hogy felébreszthessen? Félelemből nekik dolgozna? ~

    Méláztam el magamban egy röpke pillanatig azon, hogy is kerülhetett ide egyedül, a kietlen zord vidékre. Megérteném, hisz ki ne rettegne tőle, hisz ő a vadász. Aki most itt állt, nem messze tőlem teljes valójában. A legveszélyesebb legörültebb elmék egyike, kik jelenleg is köztünk élnek. És most rám vadászik, a prédája lettem. Bolond lenne az, akit nem környékezne meg a rettegés, de nem adhatom át magam ennek az érzésnek. Semmi esetre sem. Csak hibára késztetne, és azt nem engedhetem meg magamnak. Vagy kijutok innen élve, vagy ma itt halok meg. De kezére nem kerülök az biztos. Hinnem kell magamban és lelkem erejében. Tudom, hogy szabad akaratból sose fedném fel azt a sok titkot, mit ismerek, de nem tudhatom, mi várna rám a kastélyéba. Miként férkőzne be az agyamba, így ha más nem, magammal kell végezzek. Nem árulhatom el a tanácsot és az embereket sem. Különösen öt nem Servot, még akaratomon kívül se.
    Minden egyes nap számítottam ere az ütközetre, de nem így képzeltem el annyi szent. A lánynak is segíteni szeretem volna, aki most aggódva medalionját szorongatja. Akár miért is tette, amit tett. Nekem csak hasznom származik belőle, és ha tényleg fogoly, akkor magammal kell vinnem őt. Segítek én is rajta, ahogy ő tette velem.

    - A fény istennőinek, a mindenhatók nevében parancsolom, hogy tartsd távol magad tőlük Vadász!

    A gúnyos parancs hátunk mögül érkezett, egy ősz hajú, szakállas öregembertől, ki papi ruhát viselt. Sajnos mivel messzebb álltak meg tőlünk, így nem tudtam pontosan kivenni, melyik rendhez is tartozik a másik két érkezővel, kik teljesen csuhájukba burkolóztak. Viszont így értelmet nyert, a papnövendék jelenléte is, ki mellettem örömittasan sóhajtott fel a szavai hallatára.
    A győzelmi esélyeink sokkalta megdőltek ezalatt a röpke pillanat alatt, így én is hamar felálltam, és tőreim után kutattam az övemnél. De hiába a térkapunál lévő csatában odaadtam ideiglenes bajtársamnak, ki a megvadult gorillával küzdött. Kénytelen voltam bőr karvédőmből kiszedni a kis rejtet késeimet, miket marokra fogtam, felkészülve, az elkerülhetetlen harcra.

    - Vadász tudom mit akarsz tőlem, de az információid nem voltak helyesek. Nincs nálam, amit keresel. Úgyhogy azt javaslom, engedj minket utunkra, és csatlósaid is hívd vissza. Felesleges vérengzésbe kezdenél csak bele, amit nem nyerhetsz meg.
    Egy próbát megért, nem hittem hogy szavaim megértésre találnak általa, de időhúzásnak mindenképp jól jöhet, míg kitalálok valamit, miután felmértem a terepet és az erőviszonyokat.

    Ajánlott tartalom

    Re: Árnyék szurdok

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Szomb. Ápr. 21, 2018 3:20 pm