// Néhány órával a Térportál eseményei előtt. //
Egy sötét bőrruhába öltözött alak jön lassan lefele a fenti hálószoba lépcsőin.
Két vállát elfedi egy szintén fekete farkas szőrme, vállpáncélja ezüst, lehet valamilyen állatot vagy démont ábrázol, meg sem roggyan súlya alatt.
Mellkasán erős bőrből készült dobótőrök sorba rendezve várják az áldozatot. Derekán szintén bőröv, aminek zsebébe apró fiolák és gyógynövények vannak. Bal oldalán egy baljós kard díszeleg, valószínű valami átok kard lehet. Nyakában egy ismeretlen medalion van, amely vörösen izzik, ujjain varázs és erő gyűrűk. Egyik gyűrűje olyan, amivel teleportálhat. Kar páncélján rúnák, és ékkövek vannak, ugyan így a sípcsontján is. Csizmája szintén fekete és gyilkos sarkantyúja van. Ezzel a csizmával könnyedén megmássza a leg meredekebb falakat is, ugyan is sötét varázslattal készítették. Bal karján még egy íjpuska is van, ami nem csak mérgezett dárdákat lő ki, hanem kötél kilövésére is képes. Köpenye is fekete, és sárkánybőrből és tündefonalokból készült. Ellenáll a sárkány tűznek és szinte sebezhetetlenné teszi mindennel szemben, hideg fagy se árt neki, mert melegen tartja. Nagyobb csatákban még magával viszi csatabárdját és pallósát is, hatalmas fegyverek meg tévesztenek ugyan is szinte légsúlyuk van, és nagyon gyorsan használhatok és halálosak.
Ez az alak az árnyak gyilkosa rémtettei legendássá tették őt és gazdáját is, akitől ezeket a csodálatos fegyvereket és a páncélt is kapta. Ez a kísérteties árnyalak nem más, mint az Árnyék szurdok jelenlegi ura, akik félik a nevét, és szövetségesei is csak úgy hívják a Vadász....
Lassan ballag lefelé az kopott lépcsőkön, amik megannyi halált és vért szívtak magukba az idők során. Megy, hogy gazdája parancsait teljesítse, és újra gyilkolhasson. De míg eléri ezt a célját, magába néz egy röpke percre....
- Sötét éjszaka lehet Kanadonba, ahol most vagyok ebből semmi sem érzékelhető. Nincsenek irányt mutató csillagok, se fényes hold, amely megvilágítaná az éjszaka csendjét. Csak a halál terjed, amerre csak a szem ellát, már ha látsz ebben a korom sötétbe. A látásommal semmi gond mindig sasszemem volt a veszélyes helyzetek elkerülésére, és az érzékeim is kitűnően működnek, hála érte mesteremnek a nagy varázslónak. Aki még mindig halott, csak az átkozott hangja fúródik agyamba és kényszerít rémtettekre, amit ennek ellenére is meg tennék, de ha halott vagy nem sok esélyed akad az élőknek üzenni. Neki persze nem okoz gondot. Van egy átkozott Fekete tükre is mibe a Káosz gomolyog együttesen a rengeteg névtelen lélekkel kiknek börtöne örök időkre.
Ebben a tükörben szokott megjelenni előttem és parancsokat osztani, mint most is meg kell szereznem egy ereklyét bármi áron. Amit a varázsló akar jelenleg egy erős alakváló birtokolja. A legszívesebben magam mennék érte és élve lenyúznám a bőrét, hogy kihámozzam állati énéből. De kötelességeim ide szólítanak, ide erre az átkozott helyre, amin most én uralkodok, az Árnyék szurdokba. Én vagyok az Árnyék szurdok királya. - el mosolyodik.
- Elég ebből a nyálas ömlengésből és vissza a munkához. Ma vendégeket várok, a környező országok árulóit, és társainkat, ha ha ha. A varázsló mindig értett ahhoz, hogy vonzza maga kőré a kapzsi és hataloméhes embereket, lényeket. Persze egyik sem kap semmit. a háború végén az ő koponyáik is a várfalakat díszítik majd, ha ha ha. - Gondolta magában, és egyből jobb kedve lett.
Már a szoba közepén állt amikor ismét megállt. Oldalra fordult, és kitekintett a mellette álló nagy ablakon. Csend volt. Kezeit az ablak párkányára tette, és jó nagyot lélegzett az éjszaka hűs szeléből. Ki nézet az ablakon és nézte a messzeséget, ravasz mosoly jelent meg arcán.
- Úgy tűnik végre megérkezett a prédám... - Ezzel folytatta az útját az előtte álló nagy fekete ajtóig, ami szinte varázsütésre nyílt meg előtte és zárult vissza, mikor áthaladt alatta.
A trónszobába érkezett. Itt uralkodott egykoron a varázsló is, de most, hogy nincs, most ő az úr.
A teremben már ott voltak a szolgák. Várták, hogy parancsot adjon nekik. Hatan voltak, csendben sorakoztak fel egy vonalba a sötét trónus előtt, parancsra várva. A Vadász ekkor meg jelent sötét ajtó előtt, ami a trónus háta mögött volt, majd lassan a trónus felé indult. Szemével végig nézett a felsorakozottakon meg bizonyosodott róla hogy mindenki a teremben van.
Még pár lépést tett a trónhoz, aztán hirtelen hátra fordult. Mindenki hátrább lépet egy lépést. Elmosolyodott aztán leült a trónra. A jelenlévők kifújták magukat, gyorsan összeszedték magukat, és kihúzták magukat. A Vadász szerette ijesztgetni embereit. Mindig résen kellet lenni, mert aki nem volt annak könnyen vége lett az életének. Az állandó terror, és a kiképzések meg edzették ezt a hat gyilkost. Idegeik kötélből voltak, és nem sok minden lepte már meg őket, kivéve a Vadászt. Leült kényelembe helyezte magát a sötét trónuson, a mi a kinézete ellenére nagyon kényelmes és meg nyugtatóan hatott. A trónon groteszk fejek voltak mind két oldalt, ás alakja is eltért a normális trónusokétól, mintha emberek lenének a belsejében, ez a trón lelkeket tart fogva talán egykoron volt királyokét.
- Beszéljetek, mi újság a Kanadonban, és a birodalomban? - A Vadász intett ezzel is jelezve, hogy kész befogadni a hozott információkat és dönteni azok felől. Bár legtöbb információ már rég a birtokba van, de mégis kíváncsi emberei információ szerző képességére.
- Lépj előre Hős Karvaj mesélj kedvenc torok metszőm. - A férfi lassan előre lép meg igazítja ruházatát, mélyen meg hajol azután így folytatja.
+ Királyom megérkeztek a birodalmunkba a szövetségeseink most éppen étkeznek és dorbézolnak az elhurcolt lányokkal, és asszonyokkal ahogy kívántad.
- Helyes had mulassanak csak! * Úgy sem tehetik már sokáig. *
- Más egyéb mondani valód van számomra Karvaj?
+ Még lenne uram, az elrabolt hercegnőknél nem nagy változás volt csak kettőnél fizették ki az aranyat. Mi legyen velük?
- Várj egy kicsit had gondolkozzak.... Hmmm amíg itt voltak ugye jól bántatok velük? Egyik sem megy haza szűzen?
+ Igen igen, mindegyik nagy lány lett, erről gondoskodtunk.
- Helyes helyes. Nos, nem akarjuk hogy a két ifjú hölgynek rossz emlékei legyenek rólunk. Igazam van?
+ Nem, nem azt nem szeretnénk.
/ Nem dehogy!
# Nem akarjuk!
< Igaz igaz.
> Semmiféle képpensem.
„ Úgy van.
Válaszoltak egybe hangzóan uruknak, a szolgák.
- Nos akkor rendezzünk nekik egy búcsú partit, hogy mélyen az agyukba véssék, ki parancsol nekik. Ma este csapunk egy kis orgiát! Szóljatok mindenkinek, hogy partit adunk a két szabadon távozó hercegnőnknek a tiszteletére. Nagy meglepetés lesz, ha ha ha ha. Csináljatok tortát is!!!!
# Úram! Mi legyen a többi lánnyal, akiért még nem fizettek váltságdíjat? - Kérdezte egy másik szolga izgatottan urát.
- Áh Félszemű, kedves barátom örülök, hogy meg kérdezted....
- Megdughatjátok mind meg dughatjátok őket, de vigyétek le őket a lenti börtönökbe véget értek az arisztokrata napok, nincsen több tejbeee papiiii. – Röhögnek.
- Különben is, a kínzókamra sokkal hangulatosabb, nincs olyan fülledt levegő. Még házi álatok is vannak. Állandóan foglalkoznak velük, minden testrészükkel, éssss minden nyílásaikkal. - Megint röhögnek.
- Komolyan mondom barátaim, odalenn elsőrangú a kiszolgálás. Ha nem lennének sürgető feladataim én is velük szórakoznék. - Röhögnek fel mindnyájan..
- Cscs ccs! Csöndesebben még fel verjük a háza,t hiszen nem akarjuk elrontani a meg lepetés partit, ha ha ha. - Mérsékelt röhögésre váltanak.
- Na de haladjunk tovább. Van még számomra valamitek, vagy mehettek azokhoz az undoritó férgekhez akik az élelmünket zabálják még ebben a percben is.
> Lenne még valami uram.
- Létusz, Déli seregeim tábornoka milyen hírt hoztál még nekem?
> Délen minden rendben folyik. Meg kezdtük a benyomulást Kanadonba, a környező faluk már a mind a mienk kiküldtük a kémeinket a nagyobb városokba, falvakba szervezzenek felkeléseket zavargásokat. Kémleljék ki az ellenség erőforrásait, majd semmisítsék azt meg, ha eljön az ideje.
- Helyes helyes, és mi a helyzet északon beszélj Zeon!
< Királyom az északi falaknál minden csendes. Katonáink megszerezték az összes hidat és átjárok irányítását. Nem támadunk parancs szerint csak portyázunk, és beszedjük a vámokat az arra járó vándoroktól. A szebb nőstényeket pedig elraboljuk az ottani uraktól, és kastélyodba szállítjuk, ahogy eddig is.
- A pénzre nagy szükségünk van csapataink felszerelésére, ezért van itt az a három bohóc is. Más van még?
„ Van még valami fontos uram
- Na akkor ki vele Luudos vezér!
„ A portál massza vissza tért, és magával hozta az alakválót is.
- Nagyszerű, nagyszerű! Elismerésem, csak nem fogok unatkozni annyira ma. Hozzátok elém. Vagy nem, nem kell, magam megyek érte, he he he.
„ Néhány szolga még ott van, és vigyáz rá. Kábító növényekkel szórták be testét. A jelek szerint meg sérült a masszával vívott harcban, és most a földön hever eszméletlenül emberi formába.
- Hm hát ez baj.... de nem érdekes máshogyan is szórakozhatunk vele, mi lenne ha neki is rendeznénk egy partit rendezzünk neki egy búcsú bulit, mindennel ami belefér he he he he. Úgye érted miről beszélek, … ami belefér megtömjük mint egy libát... Apropó megtaláltátok nála az Erkjét?
„ Nem uram, az embereim nem nyúltak hozzá csak elkábították, amikor meg jelent a portálnál.
- Akkor biztosan még nála van. Szóljon az a kürt, megnézem magamnak azt a szajhát. Indulás.
- Orta te vén disznó, te nem is mondasz nekem semmit, vagy rossz kedved van. Remélem azért eljössz a hercegnők Bucsuztatójára, Nagy Kan.
/ Áááá nincs semmi mondandóm számodra fenség, de csavaros fúrom mindig készen ál betömni egy két Lyukat röff röfff röff.- Ismét röhögtek
- És merre vannak az én kis ágyasaim
+ Uram ők most küldetésen vannak, meg bízást kaptunk egy nagylelkű támogatónktól, hogy el kéne intézni egy befolyásos hivatalnok fiát.
- Nocsak, már szűzteleintést is vállalunk? - Röhögnek.
+ Nem uram meg kell ölni a fiút.
- Hűje! Ezt én is tudom vicc volt nem érted a viccet.
+ De uram értem a viccet.
- Nekem nem úgy tűnik a többiek mind meg értették, csak te nem fogtad fel.
- Esetleg szeretnéd, hogy még egyszer elmondjam a viccet?
+ Nem uram, nem szüksége értem a viccet elnézést a bárdoltságomért.
- Na azért mert a füled a kezedbe adtam volna rühes kutya. Ha ha ha ha - Mosolyodott el és barackot nyom Karvaj fejére.
- Vicc volt nem kell beszarni... áhh nem értitek ti a viccet! Induljunk, valaki már nagyon be nedvesedhetett nekünk, ha ha ha. - Mindenki röhög
Azzal elindult a népes csapat hosszú lépcsősorokon, hogy új áldozat után nézzen.....
Néhány hosszú lépcső után leértek az előtérbe. Körülöttük mindenhol démoni kinézetű páncélok és fegyverek sorakoztak. Meg sem rezzentek látványuktól. Néhány lépést tettek, és elérték a bejárati kaput. Az ajtó szélesre tárult előttük, hogy be engedje a kinti friss levegőt, és utána elzárja azt. Az udvaron járőrök és különböző haramiák dorbézoltak. Ők még nem tudták az esti programot. Mindannyian vigyázba vágták magukat, mikor a Vadász meg érkezet. Síri csend lett minden hol. A Vadász elismerően nézet rájuk, majd intett hogy folytassák tovább kis össze jövetelüket, de előtte seggbe rúgta Karvajt, hogy tájékoztassa őket a mai programról.
- Beszélj szarházi, mond el nekik a mai programot, de sejtibe ám, mert nem érek rá hajnalig.
+ IIIgen is uram, azonnal.
+ Na figyeljetek barmok királyotok, uratok és parancsolótok, ma este egy kis össze jövetelt szervez a két szabadon távozó hercegnő tiszteletére. Úgy hogy készülődjetek anyaszomorítók, mert hajnalig nagy reszelés lesz, és mindenkit meg hívunk a kis partinkra. Na persze a kötelességeteket nem lehet el hanyagolni, ezért szigorú váltásban közelíthetitek meg a kis asszonyokat.
Hős Karvaj mikor végzet szónoklatával, királya felé fordul, és mélyen meg hajolt. Ezt elismerő karmozdulat jutalmazta. Jelezve, hogy minden rendben, folytathatják útjukat a préda felé.
„ Fújd meg a kürtöt hagy tudják meg hogy érkezünk. - Utasította Ludos vezér, az egyik őrt, és az engedelmeskedett a félreérthetetlen parancsának.
by 
