by Noctrunus Despero előtörténete.
Sötét éjszaka hideg szelet hozott észak felől,szakadt köpönyegemen átjárt a friss szél.
Ha körbenézek a halott tájon riasztó érzés lenne egy halandó embernek,de nem nekem.
Az emberi érzéseket még hírből sem ismerem,nincsen bennem semmi emberi.
Alakváltó vagyok egy Lidérc, tolvaj és gyilkos néha zsoldos,ez a mesterségem he he és
elég jól végzem a munkám.
Hogy honnan jöttem mi a származásom nem tudom csak a fejfájás ami évek óta kísért.
Néha bevillannak képek emlékek dezsavük előző életemről, nem emlékszem semmire...
Ki vagyok minek vagyok ezen a világon mi a célom, csak én számítok senki nem fontos
csak magamra számíthatok.
A célom az lehetne hogy megtalálom a múltam, de nem érdekel csak menekülök előle.
De nem tehetek semmit minél messzebre menekülök annál több emlék tőr rám.
Csak itt az Árnyékok völgyében van biztonságban az elmém a víziók fogságától.
Hűvösödik ideje árnyékba vonulni,már meg szoktam az itteni romos pincéket ideje nyugovóra térni.
Lassan elérem kedvenc pincém útközben elropogtatok egy két jámbor patkányt, isteni az íze.
Le telepedek kedvenc csonthalmomra összehúzom megmaradt köpenyem kiköpöm a fogamhoz ragadt húscafatokat,és már alszom.
Már két nap telt el mióta utoljára a romos városban jártam vadászok jöttek jobbnak láttam tovább állni egy időre.
Egy boszorkányt hurcoltak magukkal megláncolva,isten tudja mit művelhettek vele még távolból is hallottam a női sikolyokat.
Az oltár amire állították mohon szürcsölte a le folyó vérzuhatagot.
Az Inkvizítor istenhez fohászkodott bűnbocsánatért, a vadászok fanatikus bódulatban
folytatták a megtisztító tortúrát.
Még ha csecsemőt evet volna vagy gyereket gyilkol, de akkor sem érdemelne ilyen tortúrát.
Undorító embere fattyak, legszívesebben kitépném mellkasukból fekete szívüket és élve felzabálnám.
Közeli hegyláncnál egy barlangban húztam meg magam ahonnan jól láttam a kínzómesterek isteni ítélkezését,szórakoznom nekem is kell he he.
Most vissza merészkedtem élőhelyemre a tortúrának nyoma sincs,az átkos kőoszlop
eltüntetett minden nyomot.
Óvatosan végigmérem a helyszínt nem e maradt a vadászok után rejtett csapda.
Mikor meg bizonyosodtam biztonságom felől elindultam kedvenc patkány lelőhelyem felé.
Az utcák most tele vannak rágcsálókkal, nem csoda hisz az elmúlt napokban emberek jártak errefelé.
Két kézzel habzsolom a jólétet ritka az ilyen alkalom még haza is viszek belőle néhány nagyobb példányt jó lesz későbbre is.
Lassan lecsoszogok kriptám rejtekébe elhullott állati tetemek és csontok között egyre lejjebb jutok.
Emberi csontok közt gázolok előre hiába volt néhány kitartó áldozatom az évek során,
el vannak ők a porban ahová tartoznak.
Ha belegondolok hogy nyúztam meg a bőrüket hogy sikítoztak hogy könyörögtek életükért, jól eső érzés kerít hatalmába.
Megbízóim mindig elégedetten távoztak a munkát mindig elvégeztem csak kevesen ismerik Árnyas völgy Rémeinek valódi történetét he he biztonságban vagyok.
Már régóta nincs munka a bérgyilkosságok kihalófélben vannak, a háborúk és az éhínség elvégzik helyettem is.
Na mindegy hagyjuk is ideje nyugovóra térni.
A kincseim érintetlenek nem néztek körül meg van a drágaságom ínséges időkben még jól jöhet az arany mindig kelendő a piacokon főleg a női csecsbecsék.
Egy gazda asszony nyaklánca volt míg nem esett a Rém áldozatává,vicces történet.
Az egyik meg bízom úgy rendelte hogy vesznie kell hiába a szerelem he he.
Kinyitotta volna a száját és az ártott volna a meg bízómnak el kellett hallgattatni.
A kripta sötétjében hallottak sírjai milyen meg nyugtató, végre csend van.
Gyorsan át szökdécselek a múlt árnyai fölött közben jól meg taposom egyik másik áldozatom nyughelyét.
De elég legyem mára a jóból holnap is kell valami szórakozás.
Alig kuporodok le a porba máris zajokat hallok kívülről léptek zajára leszek figyelmes, jönnek értem jönnek most vége a több éves rémuralomnak.
De hátha nem vesznek észre elbújok a kősír belsejében.........
Sötét éjszaka hideg szelet hozott észak felől,szakadt köpönyegemen átjárt a friss szél.
Ha körbenézek a halott tájon riasztó érzés lenne egy halandó embernek,de nem nekem.
Az emberi érzéseket még hírből sem ismerem,nincsen bennem semmi emberi.
Alakváltó vagyok egy Lidérc, tolvaj és gyilkos néha zsoldos,ez a mesterségem he he és
elég jól végzem a munkám.
Hogy honnan jöttem mi a származásom nem tudom csak a fejfájás ami évek óta kísért.
Néha bevillannak képek emlékek dezsavük előző életemről, nem emlékszem semmire...
Ki vagyok minek vagyok ezen a világon mi a célom, csak én számítok senki nem fontos
csak magamra számíthatok.
A célom az lehetne hogy megtalálom a múltam, de nem érdekel csak menekülök előle.
De nem tehetek semmit minél messzebre menekülök annál több emlék tőr rám.
Csak itt az Árnyékok völgyében van biztonságban az elmém a víziók fogságától.
Hűvösödik ideje árnyékba vonulni,már meg szoktam az itteni romos pincéket ideje nyugovóra térni.
Lassan elérem kedvenc pincém útközben elropogtatok egy két jámbor patkányt, isteni az íze.
Le telepedek kedvenc csonthalmomra összehúzom megmaradt köpenyem kiköpöm a fogamhoz ragadt húscafatokat,és már alszom.
Már két nap telt el mióta utoljára a romos városban jártam vadászok jöttek jobbnak láttam tovább állni egy időre.
Egy boszorkányt hurcoltak magukkal megláncolva,isten tudja mit művelhettek vele még távolból is hallottam a női sikolyokat.
Az oltár amire állították mohon szürcsölte a le folyó vérzuhatagot.
Az Inkvizítor istenhez fohászkodott bűnbocsánatért, a vadászok fanatikus bódulatban
folytatták a megtisztító tortúrát.
Még ha csecsemőt evet volna vagy gyereket gyilkol, de akkor sem érdemelne ilyen tortúrát.
Undorító embere fattyak, legszívesebben kitépném mellkasukból fekete szívüket és élve felzabálnám.
Közeli hegyláncnál egy barlangban húztam meg magam ahonnan jól láttam a kínzómesterek isteni ítélkezését,szórakoznom nekem is kell he he.
Most vissza merészkedtem élőhelyemre a tortúrának nyoma sincs,az átkos kőoszlop
eltüntetett minden nyomot.
Óvatosan végigmérem a helyszínt nem e maradt a vadászok után rejtett csapda.
Mikor meg bizonyosodtam biztonságom felől elindultam kedvenc patkány lelőhelyem felé.
Az utcák most tele vannak rágcsálókkal, nem csoda hisz az elmúlt napokban emberek jártak errefelé.
Két kézzel habzsolom a jólétet ritka az ilyen alkalom még haza is viszek belőle néhány nagyobb példányt jó lesz későbbre is.
Lassan lecsoszogok kriptám rejtekébe elhullott állati tetemek és csontok között egyre lejjebb jutok.
Emberi csontok közt gázolok előre hiába volt néhány kitartó áldozatom az évek során,
el vannak ők a porban ahová tartoznak.
Ha belegondolok hogy nyúztam meg a bőrüket hogy sikítoztak hogy könyörögtek életükért, jól eső érzés kerít hatalmába.
Megbízóim mindig elégedetten távoztak a munkát mindig elvégeztem csak kevesen ismerik Árnyas völgy Rémeinek valódi történetét he he biztonságban vagyok.
Már régóta nincs munka a bérgyilkosságok kihalófélben vannak, a háborúk és az éhínség elvégzik helyettem is.
Na mindegy hagyjuk is ideje nyugovóra térni.
A kincseim érintetlenek nem néztek körül meg van a drágaságom ínséges időkben még jól jöhet az arany mindig kelendő a piacokon főleg a női csecsbecsék.
Egy gazda asszony nyaklánca volt míg nem esett a Rém áldozatává,vicces történet.
Az egyik meg bízom úgy rendelte hogy vesznie kell hiába a szerelem he he.
Kinyitotta volna a száját és az ártott volna a meg bízómnak el kellett hallgattatni.
A kripta sötétjében hallottak sírjai milyen meg nyugtató, végre csend van.
Gyorsan át szökdécselek a múlt árnyai fölött közben jól meg taposom egyik másik áldozatom nyughelyét.
De elég legyem mára a jóból holnap is kell valami szórakozás.
Alig kuporodok le a porba máris zajokat hallok kívülről léptek zajára leszek figyelmes, jönnek értem jönnek most vége a több éves rémuralomnak.
De hátha nem vesznek észre elbújok a kősír belsejében.........
