by Már fiatalon sem tudtam csak egy helyen megvetni lábamat.Nagyon sok ember ellenszenves volt velem.
-Egyszer még kifogja törni a nyakát,csak ezt hajtogatták,és biza kamaszkori lázadásaimban az utazás tett azzá aki most vagyok.Az emberek nem mindig a jó tulajdonságot keresik másokban,hanem hogy hogy kössenek belém.Megfogattam hogy mindent megteszek,hogy elérjem céljaimat.
Nevéhez híven megéneklem a világot magam körül,és irományaim nem egy szóbeszédről származó toll húzás.Életemet többször kockára tettem,egy kis hírnevet szerezve vágyaimnak.Sokszor volt hogy vége feladom..a reményem és szerencsém el szált mellőlem.
Ám én mégis annak szentelem földi életem utolsó darabkáim is, hogy a számomra oly becsben tartott jelent megörökítsem az elkövetkező nemzedéknek. Ifjú korom óta több kódexben is megörökítettem már e világ sordöntő s semmit mondó jeleneteit egyaránt.
Mindig tudásvágytól szomjazva tekintettem az engem körülvevő édenkertre. Számos veszélynek tettem ki mára már elhervadt lelkem oltárát. Birtokomat képezi nem egy s nem kettő híresebb ősrégi pergamen melyen a világ nagy kérdéseire keresendő válaszai lapulnak.Kedvenc fogadómba naponta bejárok új történeteket keresve,de a szolgáltatás sem utolsó.Az ital a legjobb hű barátom.Hűvös estéken visszagondolok fiatalkori önmagamra..mikor még a fő mágusok is tiszteltek engem.Sok csaták folyamát,százszor lejátszottam fejemben,és végül tanácsaim jó fülekre találtak.Nyári napfordulókor a mágusok tanácsosai mindig összegyűltek Régen még megbízhatóbbak voltak az emberek és őszinték,de a világ sajnos változik..e nemes lelkek kitaszítottak lettek.és feldúltak.Fejvadászok lepték el a falut,mert az úr a hatalom lett.
Szegény apámat már régen elvesztettem,de még mindig emlékszem szavaira:
-sok emberrel találkozol majd,de egyet ne feledj,mindenki akar valamit.
Édesanyámat az erdő démonai rabolták el.Vissza emlékezvén hosszú barna hajára,kedves mosolyára.Ég kék szeme szebben ragyogott minden csillagnál.Mindig óvott az idegenektől,és végül őt kapták el ezek a férgek. A nagy rengeteg mélye ezerszer undorítóbb,veszélyesebb állatok,félszerzetek tanyája lett.Kripták belsejében patkányszerű teremtmények sorakoztak éjféli vadászatra.Vérfarkasok vonyítása néha megtörte az est nyugalmát.
Mára már alig vannak hőstettek ,hát még hősök..csak unalmasan tengetem napjaimat a Foltos Szalamandrában.Kortyolgatván kedvenc sörömet,átlapozom pár könyveimet újra és újra.
Mindig egy idegenre várva,hátha szolgál nekem valami igaz történettel. Esetleg én tudok adni tanácsot neki.Mindenféle kérdés érdekel,a rejtély az életem egy része volt mindig is.
Testvéreim állandóan kihasználtak..
-Menj a kútra most te vagy a soros sokszor mondták.
Sosem hittek bennem,hogy elérem célomat és nagy tisztelettel beszélnek hozzám.
Sajnos már pénzem nagy része oda.Ivászatomban legalább jó derűt lelek.Régebben nem volt ennyire kihalt e fogadó...kurtizánok szórakoztatták a gazdag bolondjaikat.A sör úgy folyt le korsóm üregébe ,mint a csobogó patak.Nézni is szívmelengető volt,hát még kortyolni.Mindig volt valami kihívás számomra. Kár,ma már a föld se a régi.
Napjainkban....
Már éjfél is elmúlt lassan,hűvös szél járta át kiszáradt kulacsom belsejét,10 évvel ezelőtt még olyan sokan voltak ..most meg senki sem segít,,hagynak itt a sáros árokban ,had szenvedjen az öreg.
Egész aranyam oda lett egy sikertelen küldetés miadt.Honnan tudtam volna hogy abban a barlangban egy sárkány él, én meg rendes voltam és előre engedtem azt a lányt,az apja miadt fetrengek most itt.Lassan egy hete nem fürödtem..a fogadók már ismernek..sajnos oda már nem mehetek,de elnézve jó társaság vagyok itt is, a patkányok között,csak kezdek fázni.
Végig pergetve múltam vonalát,néha elszégyenkezek azon,miként is váltam ilyenné.A hősök nyomában mindig csak a káosz uralkodott. Az ősi vadonban még megmaradtak a büszke,elfek hírnökei.Kik nagyon sokat segítettek nemes csatáim elején.Sajnos az emberek többsége korán sem becsületes,de régebben találkoztam egy Boszorkány csoportal ,éppen a szertartás közepette,egy új tagot avattak. Gondolataimmal vissza térve megpróbálok mégis csak kimenekülni ebből a Dagonyából ,és folytatnám az utamat tovább.Erdő keleti részénél van egy kis patak,ott talán megtudom mosni testrészeimet. Ha jól tudom egy darabka száraz eledel még maradt a zsákom bugyraiban.Tekercsek..múltam nagy adományai..mért nem hoztam több élelmet...Ezt a pár órát biztos kibírom már ,mindjárt virrad.A vándorok kedvenc helyei,várakozok addig is reményeim szerint csak erre téved valaki.
-Sajnos nem jött senki másfél óra után sem,és a vén gyomrom kezdett nyöszörögni..majdnem úgy mint a régi kocsma ajtók.~ Valahonnét csak kellene szerezni valami falatot,elmélkedtem magamban,miközben a sült oldalasok illatta járt csak a fejemben.Még szerencse hogy ez az erdő ellát minden jóval. Szedhetnék gombát,vagy esetleg gyógynövényeket későbbre,egy biztos örökre nem maradhatok az erdőben.Veszélyes, vadállatok lakják,és a becstelen útonállók, fosztogatók, lakhelye is.Bár tőlem nem sok mindent tudnának elvinni, csupán pár értékes tekercsem van,és pár könyvem melybe leírtam cselekedeteim történetét.~ Várjunk csak..ismerek egy koboldot aki néha napján üzletel, nem kérdeztem meg tőle soha honnan vannak eme tárgyak,és készletek. Vadászni nem tudok,a szüleim nem éltek ezzel a lehetőséggel,édes anyám is csak gyűjtögettet szegény.,de a folyékony dolgokhoz jól értek xD Már éppen el akatam volna indulni ,miközben nagy zajra lettem figyelmes ,próbáltam a fák,és füves ,növényes területekre felkúszni magam,de azt már sejtettem hogy nem egy véletlenül elsült varázslat lehetett,és a tó felőli oldalról jött eme furcsa zaj.Kis bátorsággal lopakodva előre,megláttam két alakot ,akik valami furcsa módon elvoltak terülve.. vagyis csak félig mert az egyik még támaszkodott egy hordón. ~ Gondoltam ezt kihasználom,hátha van náluk étel is. Sajnos csak egy öreg botot találtam ,egy vékony zsineggel..meg egy HORDÓÓÓÓ..megkockáztassam.. és ha felébrednek ...,
Megfogadtam az utolsó bukásomnál,hogy a jövőben már az eszemre hallgatok..ígéretem most nem szegem meg.Gyorsan megfogtam a botot ,és halkan sikerült távoznom. Valószínűleg nagy lakomát tarthattak,mert minden hol csak hal maradványokat lehetett találni.Igen.. abban a hordóban kizárt hogy dzsemet rejtettek el..a szagos aurájuk tömény alkoholt sugárzott.Visszamenni már túl kockázatos,és amilyen éhes vagyok nem lenne energiám rájuk pazarolni.Ismertem már a terepet, be jártam párszor.Tudtam hogy hol vannak azok a helyek,ahol biztonságosak az élelem szerzés szempontjából.
Megkerülve a tavat,fél óra múlva meg is találtam azt a helyet ahol nyugodtan le telepedhetek,pont szemben a tó másik partján még mindig kivoltak ütve.Nem volt nagy tó,de nekem tökéletes volt,az éghajlat is nekem kedvezett mert tegnap esett az eső,igy könnyebben találok ,kissebb nagyobb gilisztákat,férgeket a földben.~ Édesanyám ne haragudj de vészhelyzet,,mormoltam magamban,és elhalítottam a fény vesztett régi varró tűt amit még emlékében őriztem.Vén süvegem szálait ezerszer varrattam,más és más városokban,megérte a kort ő is.~Ezzel hogy tudtak horgászni gondoltam magamban, repedezett bot volt, de szerencsére az üvegcséim között volt pár fa nedv..ilyenek vagyunk mi jósok..gondolunk a jövőre.
Egy kis idő múltával ,a repedések is halványultak,a botom készen ált ,a hosszú zsineget rákötöttem.. és már csak a horog" hiányzott.~ Csak nem támadnak meg gondoltam magamba.Lehet hogy nem ártott volna megáldani a botot ,a sikeres horgászathoz....Na mindegy .Sajnos az első órák nem hoztak nagy sikereket,de éreztem ma még enni fogok!!Megfogtam egy nagyobb,kövérebb gilisztát .és rá akasztottam a horgomra.Most az éhségem nagyobb volt mint a sajnálatom. Elöször gyenge szellő majd villámlás törte meg a táj nyugalmát.~Na én már innen sehová sem megyek amíg egy halat nem fogtam.A fák lombjai elég sűrűek voltak így elviselhető volt.Végre felcsillant a remény,a csapadék miadt,vagy Gaya szeretete meghozta várva várt szerencsémet ismét.10 szép szivárvány paducot zsebeltem be.~Keresnem kell egy védett helyet ahol tüzet is rakhatok,a tündéktől kapott Kettoni pipa dohányom is megszenvedte a nagy esők peremét.~Tüzem már csak lenne ,de száraz ágat biztos nem találok ebben az időben,ki kelll találnom valami megoldást.
A halakból áradó rothadó bűz,sem volt kellemes,ígyhát elindultam a legrövidebb úton. Lassan dél is elmúlt,de a zivatar miadt késő esti óráknak tűnhetett,Egy légyraj próbált egyre jobban közeledni,tóból fogott zsákmányaim felé,miközben a szél erőivel küzdöttem.Nem tudom hogy a kimerülés volt az oka,vagy az éhség miadt de ájultan estem hanyatt a latyakos talajnak.Valami furcsa módon,képek és arcok villantak be lelki szemeim előtt,melyen egy cselekmény is lerajzolódott.Kiderült hogy ők lesznek azok a személyek kik változást hoznak a világra.Hogy jobbat vagy rosszabat,még nem lehetett tudni.Értettem a jeleket,de vajon ezt a látomást ki küldhette?-Vén öreg csontjaim megsínyledték a találkozásomat a földel,de éreztem kezdett kivilágosodni az ég alja,a Vérfarkasok vonyításait újra lehetett hallani,az esőcseppek is ritkábban terültek el ráncos homlokom közepén.Saras halaim nagy puffanás hatására úgy gurultak szerte széjjel mint valami sörös hordó.Nagy nehezen sajgós mozdulataim közepette,erőtt vettem magamon,és feláltam.Tudtam ha nem indulok el,elvesztem,és akkor ki fogja leírni négy furcsa idegen történéseit.Egy biztos ,nem véletlenül küldték ezt az üzenetet,találkoznom kell velük.Az idő múlásával egyre jobban gondoltam az éhen halás veszélyeire,melyet gyomrom hangosan morgott.- Vicc gondoltam magamban,hát sehol sem tudom meg sütni a {nyálcsorgatás} finom halacskákat.Végül ráleltem pár gombára utam során,rég tudtam melyiket lehet fogyasztani hála nagyanyám tanításainak.Nem sokkal később hangokra lettem figyelmes....
-Egyszer még kifogja törni a nyakát,csak ezt hajtogatták,és biza kamaszkori lázadásaimban az utazás tett azzá aki most vagyok.Az emberek nem mindig a jó tulajdonságot keresik másokban,hanem hogy hogy kössenek belém.Megfogattam hogy mindent megteszek,hogy elérjem céljaimat.
Nevéhez híven megéneklem a világot magam körül,és irományaim nem egy szóbeszédről származó toll húzás.Életemet többször kockára tettem,egy kis hírnevet szerezve vágyaimnak.Sokszor volt hogy vége feladom..a reményem és szerencsém el szált mellőlem.
Ám én mégis annak szentelem földi életem utolsó darabkáim is, hogy a számomra oly becsben tartott jelent megörökítsem az elkövetkező nemzedéknek. Ifjú korom óta több kódexben is megörökítettem már e világ sordöntő s semmit mondó jeleneteit egyaránt.
Mindig tudásvágytól szomjazva tekintettem az engem körülvevő édenkertre. Számos veszélynek tettem ki mára már elhervadt lelkem oltárát. Birtokomat képezi nem egy s nem kettő híresebb ősrégi pergamen melyen a világ nagy kérdéseire keresendő válaszai lapulnak.Kedvenc fogadómba naponta bejárok új történeteket keresve,de a szolgáltatás sem utolsó.Az ital a legjobb hű barátom.Hűvös estéken visszagondolok fiatalkori önmagamra..mikor még a fő mágusok is tiszteltek engem.Sok csaták folyamát,százszor lejátszottam fejemben,és végül tanácsaim jó fülekre találtak.Nyári napfordulókor a mágusok tanácsosai mindig összegyűltek Régen még megbízhatóbbak voltak az emberek és őszinték,de a világ sajnos változik..e nemes lelkek kitaszítottak lettek.és feldúltak.Fejvadászok lepték el a falut,mert az úr a hatalom lett.
Szegény apámat már régen elvesztettem,de még mindig emlékszem szavaira:
-sok emberrel találkozol majd,de egyet ne feledj,mindenki akar valamit.
Édesanyámat az erdő démonai rabolták el.Vissza emlékezvén hosszú barna hajára,kedves mosolyára.Ég kék szeme szebben ragyogott minden csillagnál.Mindig óvott az idegenektől,és végül őt kapták el ezek a férgek. A nagy rengeteg mélye ezerszer undorítóbb,veszélyesebb állatok,félszerzetek tanyája lett.Kripták belsejében patkányszerű teremtmények sorakoztak éjféli vadászatra.Vérfarkasok vonyítása néha megtörte az est nyugalmát.
Mára már alig vannak hőstettek ,hát még hősök..csak unalmasan tengetem napjaimat a Foltos Szalamandrában.Kortyolgatván kedvenc sörömet,átlapozom pár könyveimet újra és újra.
Mindig egy idegenre várva,hátha szolgál nekem valami igaz történettel. Esetleg én tudok adni tanácsot neki.Mindenféle kérdés érdekel,a rejtély az életem egy része volt mindig is.
Testvéreim állandóan kihasználtak..
-Menj a kútra most te vagy a soros sokszor mondták.
Sosem hittek bennem,hogy elérem célomat és nagy tisztelettel beszélnek hozzám.
Sajnos már pénzem nagy része oda.Ivászatomban legalább jó derűt lelek.Régebben nem volt ennyire kihalt e fogadó...kurtizánok szórakoztatták a gazdag bolondjaikat.A sör úgy folyt le korsóm üregébe ,mint a csobogó patak.Nézni is szívmelengető volt,hát még kortyolni.Mindig volt valami kihívás számomra. Kár,ma már a föld se a régi.
Napjainkban....
Már éjfél is elmúlt lassan,hűvös szél járta át kiszáradt kulacsom belsejét,10 évvel ezelőtt még olyan sokan voltak ..most meg senki sem segít,,hagynak itt a sáros árokban ,had szenvedjen az öreg.
Egész aranyam oda lett egy sikertelen küldetés miadt.Honnan tudtam volna hogy abban a barlangban egy sárkány él, én meg rendes voltam és előre engedtem azt a lányt,az apja miadt fetrengek most itt.Lassan egy hete nem fürödtem..a fogadók már ismernek..sajnos oda már nem mehetek,de elnézve jó társaság vagyok itt is, a patkányok között,csak kezdek fázni.
Végig pergetve múltam vonalát,néha elszégyenkezek azon,miként is váltam ilyenné.A hősök nyomában mindig csak a káosz uralkodott. Az ősi vadonban még megmaradtak a büszke,elfek hírnökei.Kik nagyon sokat segítettek nemes csatáim elején.Sajnos az emberek többsége korán sem becsületes,de régebben találkoztam egy Boszorkány csoportal ,éppen a szertartás közepette,egy új tagot avattak. Gondolataimmal vissza térve megpróbálok mégis csak kimenekülni ebből a Dagonyából ,és folytatnám az utamat tovább.Erdő keleti részénél van egy kis patak,ott talán megtudom mosni testrészeimet. Ha jól tudom egy darabka száraz eledel még maradt a zsákom bugyraiban.Tekercsek..múltam nagy adományai..mért nem hoztam több élelmet...Ezt a pár órát biztos kibírom már ,mindjárt virrad.A vándorok kedvenc helyei,várakozok addig is reményeim szerint csak erre téved valaki.
-Sajnos nem jött senki másfél óra után sem,és a vén gyomrom kezdett nyöszörögni..majdnem úgy mint a régi kocsma ajtók.~ Valahonnét csak kellene szerezni valami falatot,elmélkedtem magamban,miközben a sült oldalasok illatta járt csak a fejemben.Még szerencse hogy ez az erdő ellát minden jóval. Szedhetnék gombát,vagy esetleg gyógynövényeket későbbre,egy biztos örökre nem maradhatok az erdőben.Veszélyes, vadállatok lakják,és a becstelen útonállók, fosztogatók, lakhelye is.Bár tőlem nem sok mindent tudnának elvinni, csupán pár értékes tekercsem van,és pár könyvem melybe leírtam cselekedeteim történetét.~ Várjunk csak..ismerek egy koboldot aki néha napján üzletel, nem kérdeztem meg tőle soha honnan vannak eme tárgyak,és készletek. Vadászni nem tudok,a szüleim nem éltek ezzel a lehetőséggel,édes anyám is csak gyűjtögettet szegény.,de a folyékony dolgokhoz jól értek xD Már éppen el akatam volna indulni ,miközben nagy zajra lettem figyelmes ,próbáltam a fák,és füves ,növényes területekre felkúszni magam,de azt már sejtettem hogy nem egy véletlenül elsült varázslat lehetett,és a tó felőli oldalról jött eme furcsa zaj.Kis bátorsággal lopakodva előre,megláttam két alakot ,akik valami furcsa módon elvoltak terülve.. vagyis csak félig mert az egyik még támaszkodott egy hordón. ~ Gondoltam ezt kihasználom,hátha van náluk étel is. Sajnos csak egy öreg botot találtam ,egy vékony zsineggel..meg egy HORDÓÓÓÓ..megkockáztassam.. és ha felébrednek ...,
Megfogadtam az utolsó bukásomnál,hogy a jövőben már az eszemre hallgatok..ígéretem most nem szegem meg.Gyorsan megfogtam a botot ,és halkan sikerült távoznom. Valószínűleg nagy lakomát tarthattak,mert minden hol csak hal maradványokat lehetett találni.Igen.. abban a hordóban kizárt hogy dzsemet rejtettek el..a szagos aurájuk tömény alkoholt sugárzott.Visszamenni már túl kockázatos,és amilyen éhes vagyok nem lenne energiám rájuk pazarolni.Ismertem már a terepet, be jártam párszor.Tudtam hogy hol vannak azok a helyek,ahol biztonságosak az élelem szerzés szempontjából.
Megkerülve a tavat,fél óra múlva meg is találtam azt a helyet ahol nyugodtan le telepedhetek,pont szemben a tó másik partján még mindig kivoltak ütve.Nem volt nagy tó,de nekem tökéletes volt,az éghajlat is nekem kedvezett mert tegnap esett az eső,igy könnyebben találok ,kissebb nagyobb gilisztákat,férgeket a földben.~ Édesanyám ne haragudj de vészhelyzet,,mormoltam magamban,és elhalítottam a fény vesztett régi varró tűt amit még emlékében őriztem.Vén süvegem szálait ezerszer varrattam,más és más városokban,megérte a kort ő is.~Ezzel hogy tudtak horgászni gondoltam magamban, repedezett bot volt, de szerencsére az üvegcséim között volt pár fa nedv..ilyenek vagyunk mi jósok..gondolunk a jövőre.
Egy kis idő múltával ,a repedések is halványultak,a botom készen ált ,a hosszú zsineget rákötöttem.. és már csak a horog" hiányzott.~ Csak nem támadnak meg gondoltam magamba.Lehet hogy nem ártott volna megáldani a botot ,a sikeres horgászathoz....Na mindegy .Sajnos az első órák nem hoztak nagy sikereket,de éreztem ma még enni fogok!!Megfogtam egy nagyobb,kövérebb gilisztát .és rá akasztottam a horgomra.Most az éhségem nagyobb volt mint a sajnálatom. Elöször gyenge szellő majd villámlás törte meg a táj nyugalmát.~Na én már innen sehová sem megyek amíg egy halat nem fogtam.A fák lombjai elég sűrűek voltak így elviselhető volt.Végre felcsillant a remény,a csapadék miadt,vagy Gaya szeretete meghozta várva várt szerencsémet ismét.10 szép szivárvány paducot zsebeltem be.~Keresnem kell egy védett helyet ahol tüzet is rakhatok,a tündéktől kapott Kettoni pipa dohányom is megszenvedte a nagy esők peremét.~Tüzem már csak lenne ,de száraz ágat biztos nem találok ebben az időben,ki kelll találnom valami megoldást.
A halakból áradó rothadó bűz,sem volt kellemes,ígyhát elindultam a legrövidebb úton. Lassan dél is elmúlt,de a zivatar miadt késő esti óráknak tűnhetett,Egy légyraj próbált egyre jobban közeledni,tóból fogott zsákmányaim felé,miközben a szél erőivel küzdöttem.Nem tudom hogy a kimerülés volt az oka,vagy az éhség miadt de ájultan estem hanyatt a latyakos talajnak.Valami furcsa módon,képek és arcok villantak be lelki szemeim előtt,melyen egy cselekmény is lerajzolódott.Kiderült hogy ők lesznek azok a személyek kik változást hoznak a világra.Hogy jobbat vagy rosszabat,még nem lehetett tudni.Értettem a jeleket,de vajon ezt a látomást ki küldhette?-Vén öreg csontjaim megsínyledték a találkozásomat a földel,de éreztem kezdett kivilágosodni az ég alja,a Vérfarkasok vonyításait újra lehetett hallani,az esőcseppek is ritkábban terültek el ráncos homlokom közepén.Saras halaim nagy puffanás hatására úgy gurultak szerte széjjel mint valami sörös hordó.Nagy nehezen sajgós mozdulataim közepette,erőtt vettem magamon,és feláltam.Tudtam ha nem indulok el,elvesztem,és akkor ki fogja leírni négy furcsa idegen történéseit.Egy biztos ,nem véletlenül küldték ezt az üzenetet,találkoznom kell velük.Az idő múlásával egyre jobban gondoltam az éhen halás veszélyeire,melyet gyomrom hangosan morgott.- Vicc gondoltam magamban,hát sehol sem tudom meg sütni a {nyálcsorgatás} finom halacskákat.Végül ráleltem pár gombára utam során,rég tudtam melyiket lehet fogyasztani hála nagyanyám tanításainak.Nem sokkal később hangokra lettem figyelmes....
